Bevallom, amikor először megláttam a címet, nekem is átfutott az agyamon: *„Will Smith?”* Szerencsére az **I, Robotnak** semmi köze nincs sem a 2004-es sci-fi filmhez, sem Asimov novelláihoz. Ez itt egy sokkal rétegzettebb, furcsább és – tipikusan – **Jeff Minter-féle** cucc. Az Atari és a Llamasoft ugyanis elővette az 1984-es, legendásan bukott arcade **I, Robotot**, és adott neki egy új életet Switch-en.

A jövőben talán tényleg lesznek lebegő autók, de mi most elégszünk azzal, hogy lebegő deszkán száguldunk egy idegen bolygón. A **Star Overdrive** pontosan ezt kínálja: egy izgalmas sci-fi kalandot, ahol a főhős egy lebegő deszkán szelheti át a kietlen tájakat, miközben egy teljesen egyedi fegyverrel, a Keytarral, irtja az ellenséget. És bár a játék nem feltétlenül újítja meg a műfajt, az biztos, hogy szórakoztató élményt ad – legalábbis akkor, ha nem zavar, hogy sok mindent már láttál más játékokban is.

A játék egy klasszikus *Metroidvania* formátumban kezdődik, ahol felfedezheted a világot, miközben harcolsz és gyűjtesz erőforrásokat. A játék főhőse, Stamp, egy morgós, középkorú nyúl, aki egy hatalmas robotba, a Junksterbe pattan, hogy elvégezze a munkát. Az alapötlet nem túlságosan bonyolult: a világot romba döntötte a káosz, az emberek eltűntek, és a nyulak próbálnak túlélni a saját világukban. Az alapkoncepció egy kifejezetten érdekes keveréke a felfedezésnek és az akciónak, de sajnos nem minden részlete csillog úgy, ahogy azt várnánk.

A kilencvenes évek második felében, amikor az ötödik generációs konzolok még csúcsra járatták a 3D-t, a kabalaplatformerek konkrétan elárasztották a piacot. Akkoriban mindenki a saját Marioját kereste. Az Argonaut Software – akiknek a **Star Foxot** és a Super FX chipet is köszönhetjük – eredetileg egy Yoshi-főszereplős 3D platformert akart eladni a Nintendónak. A válasz egy határozott „nem” volt, de az ötlet nem halt meg: átalakult, és megszületett belőle a **Croc: Legend of the Gobbos**.