Ha azt mondom, hogy egy kemény, véres, old-school dungeon crawler vár ránk, amely a 90-es évek egyik legnyomasztóbb játékélményét hozza vissza, valószínűleg felkeltettem a figyelmedet. De ha azt mondom, hogy mindezt egy lo-fi PSX stílusú grafikával és a hőskorból származó precíz játékmenettel, akkor már biztosan kíváncsi vagy, hogy hogyan sikerült újra megteremteni azt a borongós, de kihívásokkal teli élményt, amit csak az ilyen régi játékok adtak.

Mi történik, amikor egy játék ennyire jó, hogy az ember az első perctől úgy érzi, mintha minden egyes fegyveres akció és ugrás örök emlék lenne? *Shotgun Cop Man* nem csupán egy újabb retro ihletésű akciójáték, hanem egy olyan őrült és szórakoztató élmény, ami könnyedén elérheti azokat a szintet, amit a *Super Meat Boy* és a *Celeste* már régen elértek. De mi van, ha mindeközben valami egészen különleges dolog is történik?

Emlékszem arra az időszakra, amikor a kanapés, helyi többjátékos arcade cuccok tényleg minden sarkon ott voltak. A 2000-es évek vége és a 2010-es évek eleje tele volt olyan játékokkal, amikbe csak beugrottunk egy meccs erejéig, aztán hopp, már hajnali kettő volt. A **Dunk Dunk** 2025-ben pontosan ezt a hangulatot próbálja visszahozni – egy 2D-s, akció-platformer csavarral megbolondított kosárlabdás partijátékkal. És tudjátok mit? Többnyire sikerül neki.

**Mi történik, ha egy taktikai RPG keveredik egy erős vizuális novellával?** Nos, a választ már tudjuk: **The Hundred Line – Last Defense Academy**. Ez a cím nemcsak hogy ügyesen építi tovább a japán játékfejlesztés örökségét, hanem az olyan mesterek, mint **Kodaka Kazutaka** (a Danganronpa készítője) és **Uchikoshi Kotaro** (a Zero Escape sorozat rendezője) keze alatt valóban egy különleges élményt ad, amit nehéz lerakni.