Momodora: Moonlit Farewell

A játékmenet: A jól ismert formula tökéletesítése

Ha valaha játszottál a Momodora sorozat bármelyik részével, akkor nagy meglepetés nem érhet. A Moonlit Farewell a jól bevált alapokra épít: Momo, a főhős, rövid távú támadásokkal és egy távolsági íjjal küzd, miközben új képességeket szerez, mint a dupla ugrás, futás vagy falra mászás. A rendszer nem hoz sok újat, de ami működik, azt jól csinálja. Az új perkek (sigil-ek) pedig még több lehetőséget adnak arra, hogy a saját játékmenetedhez igazítsd a karakteredet. Egy kicsit úgy érzem, mint a régi Mario játékoknál, amikor elkezdtem minden új képességet úgy használni, hogy egyre kreatívabbá váltak a megoldásaim.

A játék tempója gyors, de a legnagyobb nehézségeket a főellenségek jelentik. A Moonlit Farewell nem rejtette véka alá, hogy a boss fightok lesznek azok, amik igazán kihívást jelentenek. A kisebb ellenfelek nem okoznak gondot, de egy-egy monstrum legyőzése igazi próbát jelent. Az igazi élmény az, amikor a harcok során elkezdesz figyelni az ellenfelek támadási mintáira, és csak akkor támadsz, amikor már biztos vagy benne, hogy nyerhetsz.

A világ és a felfedezés: Minden egy helyen, de mégsem unalmas

A Moonlit Farewell világát teljes egészében pixel art technikával alkották meg, és bár ez nem egy új koncepció, a csapat tényleg tudja, hogyan hozza ki a maximumot a formátumból. A helyszínek változatosak, és bár sokszor vissza kell térni egy-egy helyszínre, nem igazán érzed azt, hogy unalmas lenne. A térkép jól van felépítve, és segít abban, hogy mindig tudd, merre érdemes menned. A különféle ikonok, mint a boltok, horgászhelyek (igen, horgászni is lehet!), vagy elrejtett tárgyak, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a felfedezés mindig új élményt nyújtson.

A pályák egyszerre érződnek nyitottnak és vezetettnek, és bár a backtracking itt is jelen van, nem érződik olyan zavarónak, mint más Metroidvania játékokban. A csodás vizuális dizájn segít abban, hogy még akkor is szívesen felfedezd a világot, ha épp nem haladsz a fő történetvonal mentén. Az új területek felfedezése mindig egy apró öröm, és nem igazán zavar, hogy újra és újra átsétálok a már ismert helyeken.

A harcok és a kihívás: Személyre szabható, de kicsit elfáradhat

Bár a harcok szórakoztatóak és változatosak, a játékmenet legnagyobb erőssége talán az, hogy minden küzdelem után azt érzed, hogy valami újat tanultál. A sigil-ek és az új támadások teszik lehetővé, hogy a saját stílusodnak megfelelően alakítsd a harcokat. De, ahogy haladsz előre, a harcok fokozatosan egyre kimerítőbbé válnak. Az ellenfelek nemcsak erősebbek lesznek, de sokszor a harcok hosszúsága is frusztrálóvá válhat. Az igazi kihívás akkor jön, amikor egy-egy bossfight után el kell menned vissza egy gyógyító pontra, ami kicsit megakaszthatja a tempót.

A harcok során egyébként nem feltétlenül vagy rákényszerítve, hogy végigjárj egy fix utat. Különböző képességek közül választhatsz, és attól függően, hogy milyen taktikát választasz, egészen más élményben lehet részed. Azonban ezek az egyedi képességek is elérhetik a határukat, ha nem vigyázol, és a harcok ismétlődővé válhatnak.