Ha azt mondom, hogy **Turbo Overkill** egy igazi “boomer shooter”, amit minden retro FPS rajongó be akar pörgetni, akkor nem mondok újat. Ha pedig azt mondom, hogy már az első néhány percben beszippantott, mint egy jó öreg **Doom**-klón, akkor végképp nem árulok el semmi meglepőt. A **Turbo Overkill** nem csinál újat, de amit csinál, azt rendkívül jól csinálja – amíg nem jön a Switch port problémája.
Mi történik akkor, amikor egy patkány harcos, szedett-vedett kámzsás páncélban nekivág egy középkori fantasy világának, hogy szembeszálljon a gonosz fajtársaival? Nos, akkor valószínűleg egy olyan játékkal találkozunk, mint a **Tails of Iron 2: Whiskers of Winter**, ami tele van szép 2D-s grafikával, izgalmas harccal, de sajnos pár komoly problémával is. És bár mindkét előbbi rész nagyon jól sikerült, van itt egy-két dolog, ami miatt nem tudok csak úgy leborulni a játék előtt.
Valamikor 2000 táján, ha szeretted a Star Wars univerzumot és mindent, ami ahhoz kapcsolódott, akkor szívesen játszottál egy olyan akció-platformerrel, ami nem hozott sok újat, de ott volt, és elütötte a kedvedet. Nos, a *Jedi Power Battles* pontosan egy ilyen játék. És most, a remasterált verzióval, egy kicsit megkapjuk ugyanazt, de *valahogy* mégis… más. Azért ne várj túl sokat, különben csalódni fogsz.
Ha azt hitted, hogy a kolostorok csupán templomi áhítatról, gazdag apátokról és *Ave Maria* kórusokról szólnak, hát... a *The Stone of Madness* meg fogja cáfolni minden elképzelésedet.
Új fejezet a Guilty Gear történetében? Talán, de inkább egy frissítő. A *Guilty Gear Strive* már az első pillanattól ott vágja el a játékosok lélegzetét, ahogy a fémes gitár riffek és a vulkánkitörésszerű ütésekkel teli harcok keverednek a stílusos animés karakterekkel. Ahogy azt megszoktuk, a zene, a vizuálok, a pörgés mind az Arc System Works védjegyét viselik, de mi újat hoz a játék?