WARRIORS: Abyss

A történet – Sok tűz, de kevés lélek

A történet nagyjából ennyi: Enma, a pokol uralkodója, egy kis felvonuló isten, akit egy ősi gonosz lény, Gouma taszított le a trónjáról. Enma összegyűjti a híres Warriors karaktereket, hogy visszaszerezze a trónját. Na, nem mintha bárki is kíváncsi lenne rá, hogy mi történik, de ez a kitalált háttértörténet ad egy keretet a csatákra. A történet csak egy ürügy arra, hogy pörögjünk és vágjuk az ellenséget. Tökéletesen elhanyagolták, ami igazán kár, mert a háttértörténet sokkal többet kihozhatott volna belőle, ha valami értelmesebb szálat kapunk.

Játékmenet – Kattogtatós, de hiányzik a dinamika

A játékmenet, na, az az, ami eladja a Warriors: Abyss-t. Az alapja egy tipikus hack ‘n’ slash élmény, amit a roguelite mechanikák színesítenek. Egy-egy pálya nem tart sokáig, általában egy-két órát vesz igénybe, és ezek alatt folyamatosan mész előre a különböző pályákon, legyőzve a rengeteg ellenséget. A nehézségi fokozat, ahogy megszokhattuk, a “tough but fair” kategóriába esik, bár az igazán kemény szakaszok csak akkor jönnek, amikor a játékos már hozzászokik az alapmechanikákhoz.

Amit az egész rendszer igazán szórakoztatóvá tesz, az az úgynevezett vaunt mechanika. Minél több aranyat gyűjtesz a harcok során, annál erősebbé válik a karaktered, és aktívvá válik egy védőpajzs, amit akár egész pályákon keresztül is fenn tudsz tartani, ha ügyes vagy. Ezzel egy igazán addiktív elemet hoztak be, ami folyamatosan arra sarkall, hogy egy újabb körre menj. De, mint sok más roguelite esetében, itt is felmerül a kérdés: “mikor lesz már vége?” A válasz nem sokkal később érkezik: a dolog lassan, de biztosan ismétlődik.

A karakterek és a fejlődés – Rengeteg választási lehetőség, de ugyanaz a dinamika

A Warriors: Abyss legnagyobb vonzereje a 100 különböző karakter, akik mind saját képességekkel és buffokkal rendelkeznek. Azonban a játék során mindegyik karakter ugyanazt az alapkombó-támadást használja, és a különbség igazán csak a speciális képességeikben rejlik. Egyesek azonnali újraélesztést kapnak, mások erősebbek lesznek, ha egy bizonyos klán tagjait gyűjtik össze. Bár sokáig keresgéltem, hogy megtaláljam az én stílusomhoz illő karaktert, elég sokáig tartott, mire rátaláltam egy-két megbízható társra.

A játékmenet ezen része a karakterek összegyűjtésére összpontosít, hiszen ahogy új hősöket oldasz fel, úgy egyre nagyobb stat-buffokat kapsz. A különböző hősök karakterisztikái érdekesek, de nem minden esetben keltettek komoly izgalmat. Azonban, ha szereted az apró, de hatékony stat-bővítéseket, akkor biztosan lesznek élvezetes pillanataid.

A grafika – Van miért sírni, van miért örülni

A játék vizuálisan inkább a csalódás kategóriájába esik. A világok meglehetősen egyszerűek és nem túl kreatívak, amivel sajnos nem tudják igazán megidézni azt a grandiózusságot, amit a Warriors sorozat megszokott a játékosoktól. A biromos ellenségek megjelenése sem éri el a kiemelkedő szintet, és az egész játéknak valami olyasmi érzete van, mintha csak egy low-budget változata lenne annak, amit elvárnánk.

Mivel rengeteg karakter van egyszerre a képernyőn, a vizuális egyszerűsítés segít, hogy a játék folyamatosan simán fusson, de ez nem kompenzálja a stílus hiányosságait. Bár nem szenvedtem technikai problémáktól, a grafika még így is inkább felejthető.

Zárás – A potenciál megvan, de a végén mégsem ragad meg

A Warriors: Abyss egy olyan játék, ami szépen összegyűjti az összes ismert Musou és roguelite elemet, de végül nem hoz semmi igazán különlegeset a műfajba. Mégis, ha szereted a gyors akciót, és nem bánod a grindot, akkor egy kellemes, de nem maradandó élményt nyújt. A játék minden ereje a pörgős harcokban és a karakterek egyediségeiben rejlik, de a történet, a grafika és a monotonitás egy idő után kiüresíti a játékélményt. Ha a Musou játékok rajongója vagy, próbáld ki, de ne várj tőle túl sokat.