A CrossCode első ránézésre olyan, mintha egy időutazást éltél volna meg, ami egy 16-bites RPG világába repít vissza, de közben bőségesen adja azt, amiért a mai modern játékokat imádjuk. Olyan, mint egy olyan játék, amit egy SNES-re készítettek volna, de nem 1996-ban, hanem most, 2026-ban. Azok számára, akik még emlékeznek arra az érzésre, amikor egy játék valóban elvarázsolt, a CrossCode nem más, mint egy nosztalgikus kirándulás, amely közben nem felejt el friss és izgalmas is lenni.

Képzeld el, hogy egy olyan világban jársz, ahol minden, amit látsz, csupán a szemfényvesztés műve. A *Superliminal* pontosan ezt adja: egy álomszerű utazást egy különös intézetben, ahol a megoldandó fejtörők nem csupán az eszedet, hanem a tér érzékelését is próbára teszik. Bár a játék nem hosszú, az élmény olyan egyedülálló, hogy nemcsak agyadat, de a lelkedet is alaposan megdolgoztatja.

Mielőtt bárki is a dühös szelfijét elkezdi készíteni a képernyő előtt, hadd mondjam el, hogy **Vigor** egy szórakoztató, de messze nem hibátlan túlélő lövölde, aminek a végső élményét néhány apró, de zavaró technikai baki csúnyán elrontja. A Switch port azonban különösen szembetűnő, mivel itt nemcsak a játék hangulata, hanem a teljesítmény is megizzad a modern gépek előtt. De kezdjük ott, hogy miért fogott meg a játék, még ha nem is vagyok hajlandó rögtön mindenki figyelmét elnyerni vele.

A **Catherine: Full Body** nem csupán egy felújított klasszikus, hanem egy igazi **kultuszcím** új verziója, ami nemcsak a régi rajongóknak tartogat újdonságokat, hanem mindenkinek, aki még nem találkozott Vincent elég furcsa világával.