Az eShop tele van mindenféle játékkal, de ha valami igazán **furcsa** keresel, akkor *Infini* az, amit nem hagyhatsz ki. A játék szinte minden szempontból elrugaszkodik a megszokottól, legyen szó a különleges művészeti stílusról, a pszichedelikus történetmesélésről, vagy a szinte teljesen új megközelítést alkalmazó térbeli logikai feladványokról. Az biztos, hogy a játék nem próbálja meg elrejteni, hogy más, és nem mindenki fogja szeretni. De ha elég bátran állsz neki, egy igazán friss élményben lesz részed.
A videojátékokban a járás általában a legtermészetesebb dolog a világon.
A mai európai uralkodók helyzete kényelmes. Kevés valódi hatalom, annál több családi civakodás és bulvárszagú botrány. Eryk királynak, a *Yes, Your Grace* főhősének ennél jóval több jutott: éhező nép, kiürülő kincstár, terjedő drogprobléma, és a határnál gyülekező, arctalan barbár sereg, amely egy régi ígéretet készül beváltani. Ja, és mindeközben próbáljon meg jó férj és három lány édesapja lenni. Apróság.
Vannak JRPG-k, amik úgy tesznek, mintha a hetvenedik órában indulnának be, és vannak, amik tényleg úgy is működnek. A **Trails of Cold Steel III** sajnos (vagy szerencsére) az utóbbi: egy hatalmas, történetközpontú monstrum, ami nemcsak hosszú, de szinte agresszívan támaszkodik arra a világból és karakterekből felépített tornyra, amit a Falcom évtizedek alatt húzott fel. És igen, ettől egyszerre lenyűgöző és ijesztő.
Valaha azt hittem, hogy a forgalom irányítása egy elég stresszes dolog, és hogy az ilyen játékoknak is legalább annyira idegölőnek kell lenniük, mint egy valódi dugónak. Erre jön a **Urban Flow**, és minden elvárásomat felrúgva bebizonyítja, hogy nem csak szórakoztató, de **nyugtató** is lehet, ha a megfelelő szemszögből nézed. A játékmenet egy-egy városka forgalmának irányítására összpontosít, de az egész olyan, mintha egy **zongorát** hangolnál, csak épp te nem a hangjegyeket, hanem a **piros lámpákat** kattintgatod.