A mai európai uralkodók helyzete kényelmes. Kevés valódi hatalom, annál több családi civakodás és bulvárszagú botrány. Eryk királynak, a *Yes, Your Grace* főhősének ennél jóval több jutott: éhező nép, kiürülő kincstár, terjedő drogprobléma, és a határnál gyülekező, arctalan barbár sereg, amely egy régi ígéretet készül beváltani. Ja, és mindeközben próbáljon meg jó férj és három lány édesapja lenni. Apróság.

Yes, Your Grace
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Jó
A mai európai uralkodók helyzete kényelmes. Kevés valódi hatalom, annál több családi civakodás és bulvárszagú botrány. Eryk királynak, a Yes, Your Grace főhősének ennél jóval több jutott: éhező nép, kiürülő kincstár, terjedő drogprobléma, és a határnál gyülekező, arctalan barbár sereg, amely egy régi ígéretet készül beváltani. Ja, és mindeközben próbáljon meg jó férj és három lány édesapja lenni. Apróság.
Királynak lenni munka
A Yes, Your Grace alapvetően királyságmenedzsment játék, ahol az elsődleges célom egy ütőképes hadsereg felépítése. Csakhogy ezt úgy kell megoldani, hogy közben ne haljon éhen a lakosság, ne zuhanjon padlóra a közhangulat, és ne ürüljön ki teljesen a kassza.
A rendszer ismerős lehet: négy fő erőforrást egyensúlyozok – pénz, élelem, katonai erő és elégedettség – erősen Reigns-ízű megközelítésben. Ehhez jön egy adag point-and-click kalandozás a kastély falai között, némi nyomozás egy későbbi tárgyaláshoz, és rengeteg párbeszéd családtagokkal, nemesekkel, alattvalókkal.
A trónterem napi rutinja
Minden nap a trónteremben indul. Sorban állnak a kérelmezők: parasztok, kereskedők, követek. Valaki pénzt kér, más katonát, megint más a boszorkányomat vagy a vadászomat vinné el egy kényes ügyhöz. A gond az, hogy soha nincs elég mindenből.
A döntéshozatal sokszor szerencsejáték. Ritkán látom előre a következményeket, és a kérések lineárisan érkeznek, nincs lehetőségem mindenkit meghallgatni, majd mérlegelni. Ez frusztráló, ugyanakkor van benne valami őszintén királyi: döntesz, vállalod, és együtt élsz a következményekkel. Pont úgy, ahogy egy valódi uralkodó tenné.
A család, mint horgony
Amikor végeztem a „napi rendelésen”, szabadon járhatom a kastélyt. Itt válik igazán érdekessé a játék. A családi szál meglepően erős: a két idősebb lány civakodása, a legnagyobb melankóliája, a legkisebb gyermeki fantáziái mind-mind emberivé teszik ezt a pixelvilágot.
Ezek a jelenetek nem mindig bírnak súlyos játékmeneti következményekkel, de érzelmileg annál fontosabbak. Nem egy absztrakt királyságot irányítok, hanem egy családot próbálok egyben tartani a káosz közepén.
Szövetségek és háború
A háború elkerülhetetlen, és ehhez szövetségesek kellenek. Galambposta megy, a környező uralkodók pedig sorban érkeznek – mindegyik karakteres, emlékezetes figura. A segítségüknek mindig ára van, és ez ritkán merül ki egyszerű aranyban. Itt születnek a legkellemetlenebb döntések.
Ahogy halad előre a játék, a kastély falain belüli döntések hatása áttevődik a csatatérre is. Ha valahol elcsúsztam – túl keveset költöttem hadseregre, túl sokat adtam másra –, a játék kíméletlenül megbüntet. A Yes, Your Grace nem viccel: akár a nagy összecsapás előtt is elbukhatok.
Kényelmetlen témák, vegyes tónus
A játék nem kerüli meg a középkor sötétebb társadalmi valóságát. A történet egyik központi eleme, hogy a mindössze 13 éves legidősebb lányomat politikai okokból férjhez akarják adni. Előkerül a házastársi erőszak témája is. Ezek súlyos kérdések, és nem mindig sikerül tökéletesen eltalálni a hangot, főleg amikor humor és dráma ütközik. De az írás alapvetően erős, és a karaktereknek valódi személyiségük van.
Konzolon kissé döcög
Switch-en játszva egyértelműen érződik a PC-s eredet. A menük nehézkesek, nem igazán állnak kézre Joy-Con-nal, a gombok nagy része kihasználatlan. Néhány bug is előfordult, ami újraindítást igényelt – szerencsére a játék rövid, szakaszos felépítése miatt ez inkább bosszantó, mint végzetes.
Zárás
A Yes, Your Grace furcsa elegy. Egyszerre könnyen befogadható és könyörtelen, szerethető és kegyetlen. Egyetlen eleme sem tökéletes önmagában, de együtt valami olyat adnak, ami ritka: valódi szívet. Nem csak a királyság sorsát, hanem a család jövőjét is a vállamon érzem, és ez sokáig velem maradt a konzol kikapcsolása után is.





























