Vigor

Egy túlélő lövölde, amit nem a lövöldözés dominál

A Vigor nem egy szokványos Battle Royale vagy lövöldözős játék. Az alapötlet meglehetősen friss: az ember a semmi közepén, Norvégiában, egy poszt-apokaliptikus világban próbál meg túlélni. De itt nem az a lényeg, hogy mindenkit kiirts, hanem sokkal inkább, hogy lopakodva begyűjtsd a lootot, felépítsd a bázisodat, és aztán szerencsésen megúszd az egész találkozót. Ez egy szinte titkos küldetés, hiszen ha mindenáron harcolsz, akkor gyorsan véged, és egy másik játékos elvigye a zsákmányod. A legjobb, ha csendben, ügyesen, és főleg észrevétlenül mész végig az egész pályán.

Itt kerül elő az, amit én menő kis pimasz húzásnak nevezek, és amit a játék sikeresen kiemel a tömegből: a kommunikációs rádiók. Lehetőséged van manipulálni a levegőbe dobott értékes csomagok helyét. Képzeld el, hogy megpróbálod kicsavarni mások kezéből a legjobb lootot úgy, hogy csendben, széllel szemben manipulálod azokat a rádiókat. Olyan érzés, mintha egy régi szabotázsjátékban vennél részt, amikor nem a frontális harc a cél, hanem a helyzet kontrollálása. És ezt a Vigor elég ügyesen tálalja, nem mellesleg egy friss húzás.

Azonban... mi van a Switch verzióval?

A játékmenet alapvetően pörög, és sok szép pillanata van – de ha a Switch verzióval próbálkozol, ott jönnek a gondok. Egy komoly grafikai kihívás elé nézünk, amikor a játékot dokkolt módban futtatjuk. A textúrák sokszor homályosak, a látótávolság megminősíthetetlen, és a játék távoli objektumai gyakran ugrálnak a képernyőn, mintha egy régi PS1-es játékot néznél. Kérem, ne érts félre, vannak pillanatok, amikor az egész játék szépen néz ki, de nem ritkán érzem, hogy a látvány inkább a korai 2000-es évek remekműveire emlékeztet, mintsem egy mai, „next-gen” élményre. Az, hogy távoli ellenfelek szó szerint teleportálnak a semmiből, kifejezetten idegesítő, ha épp sniperkedni próbálsz. Ilyenkor megjön az az érzés, hogy a Switch crossplay módja inkább hátrányos, mint előnyös.

Mégis mi a baj ezekkel a bugokkal? A válasz egyszerű: a játék tele van finomhangolásra váró problémákkal, amelyek egy zökkenőmentes élményt tennének lehetővé, de még mindig a „játékos élmény” háttérbe szorul a technikai trükközés miatt. Mert míg a játékmenet elméletben szórakoztató, a grafikai és technikai hibák olyan erősen rányomják a bélyegüket, hogy egy-egy jól eltalált pillanatról nehéz koncentrálni.

Mi működik, mi nem?

Mégis, nem minden veszve. A taktikai túlélés, a loot begyűjtése, a térkép kiismerése valóban izgalmas, és ha nem pörög a látvány, akkor élvezetes pillanatok is akadnak. A játékosok közötti interakció, ahol nem a harc, hanem a szövevényes taktika jön elő, kifejezetten érdekes. Az is kifejezetten jól működik, hogy a körülmények gyakran nem egy „ugyanezt már láttam” helyzetbe vezetnek, hanem mindig új lehetőségeket kínálnak, hogy másképp csináld.

De a grafikai problémák és a technikai gyengeségek mégiscsak folyamatosan visszahúzzák a játékot. Ez az a típusú cím, ami "jó lehetett volna", ha egy kicsit több figyelmet fordítottak volna rá a portolás során.

Értékelés: 6 / 10 – Egész jó

Egy izgalmas alapötlet és játékmenet, de a Switch verzióval nem biztos, hogy mindenki megelégszik. Ha várod a free-to-play verziót, lehet, hogy akkorra kijavítják a problémákat.