Gal Guardians: Servants Of The Dark

Bevezetés

Milyen érdekes, amikor egy játék egyszerre érezhetően régi és friss, egyszerre hozza a nosztalgikus élményeket és egy kis új ízt. A Gal Guardians pont ilyen. A fejlesztő Inti Creates ismét a jól bevált recepttel dolgozik, amit a Bloodstained és a Gal Gun játékoknál is láthattunk. Ezzel együtt nem sok újat hoz a táblázatra, de amire épít, az szórakoztató, és ami még fontosabb, nem ereszt.

A történet – Túlélni és harcolni

A történetnek van egy egyszerű, de működő vázlata: egy kastély, egy elpusztított vezető, egy régi démonfajta és két főhős, akik összefogva próbálják visszaállítani a rendet. Masha és Kirika, a két demon lány, megpróbálnak mindent helyrehozni, miközben átverekednek magukat különféle ellenségek és bossok hadán. Az alap koncepció nem egy nagy agytröszt, de nem is kell annak lennie. A történet csupán egy ürügy arra, hogy a két karakter stílusos harcot vívjon. Igazából, ha a sztorit figyelmen kívül hagyjuk, a játék akkor is jól működik, mivel a harcok és az akció pörög.

Játékmenet – A harc és a karakterek

Az egész játékmenet a harcra épít, ami rendkívül változatos és szórakoztató. Masha az a karakter, aki egy Uzi-vel osztja az igét, míg Kirika a jól bevált ostoros támadásokkal csap le az ellenfelekre. Mivel a karakterek harci stílusa annyira eltérő, a váltogatásuk a csata közben egy plusz réteget ad a taktikai játéknak. A harc közbeni dinamikus váltás igazán jól működik, és persze ott van az a kis extraként, hogy bárki felélesztheti a másikat a csaták közben, ami kifejezetten szórakoztatóan dobja fel az akciót.

A másodlagos fegyverek, amiket a különféle ellenfelektől és ládákból szerezhetünk, szintén egy izgalmas taktikai réteget adnak a harcnak. Robbanószerektől kezdve a kardokon át egészen az alternatív lövedékekig mindenféle eszközt használhatunk, hogy megoldjuk a feladatokat. Ami külön jó, hogy ezek a fegyverek nemcsak hogy szórakoztatóak, de segítenek a nehéz boss harcok során is. A főhősök két különálló egészségügyi mutatóval rendelkeznek, ami lehetőséget ad a csata közbeni taktikázásra, és egy-egy jó döntéssel könnyedén megfordíthatjuk a harc kimenetelét.

A kastély és a kooperatív mód

A játék központja a kastély, ami folyamatosan fejlődik, ahogy haladunk előre a történetben. Az NPC-k, akiket a térképen találunk, egy-egy új funkcióval segítenek minket, így a kastély egy folyamatosan bővülő központtá válik. A játék egyedisége egyébként abban rejlik, hogy az egyes térképeken a karakterek és az ellenségek változatosak, de az építkezés sajnos nem mindenhol mutat kiugró eredményeket. A pályák olyanok, mint egy jól ismert metroidvania recept: erdő, barlang, jég, tűz – semmi új a nap alatt.

Viszont ha már a kooperatív módról van szó, az itt remekül működik. Amikor mindkét karakter a képernyőn van, akkor a harcok szinte még pörgősebbé válnak. A támadások keverednek, a dashing és a fegyverek szintet lépnek, és a két karakter dinamikája új dimenziót ad a játékélménynek. Ha szeretnénk egyedül játszani, akkor sincs semmi baj, a testvér megmentésének rendszere szintén izgalmas és szórakoztató marad.

A grafika – Visszafogott, de jól működik

A grafikai megjelenítés kifejezetten jól hozza a kívánt hangulatot. Bár nem újít, de a karakterek és az ellenségek dizájnja jól passzol az egész játék világához. Sajnos a pályák sokszor kissé unalmasak, és a környezetek nem igazán lógatják meg a lécet. A változatos ellenfelek kárpótolnak ugyan, de a helyszínek túlságosan is sablonosnak tűnnek.

Zárás

Összességében a Gal Guardians: Servants of the Dark egy szórakoztató és pörgős metroidvania, ami nem feltétlenül hoz valami forradalmian újat, de az alapok jól működnek. Az akció izgalmas, a harcok változatosak, és a kooperatív mód különösen emeli a játékélményt. Bár a pályatervezés nem kiemelkedő, a karakterek és az új rendszerek azért megadják azt a pluszt, amit egy ilyen játék elvár. Ha szereted a klasszikus Metroidvania-kat, és nem bánod, hogy nem minden újító, akkor a Gal Guardians remek választás.