Rendering Ranger: R2 [Rewind]

Most viszont itt van, egy modern újrakiadásban, rewinddal, szűrőkkel, és a korábban sosem látott lokalizációval. A kérdés viszont az: mit tud maga a játék, ha lehántjuk róla a legendát?

Contra és Thunder Force között félúton

A Rendering Ranger R2 egy furcsa hibrid: oldalnézetes run-and-gun és klasszikus shoot ’em up váltják egymást, teljes természetességgel. A platformszakaszok a Contra feszes, lineáris haladását idézik, szemben a Turrican tágasabb, bolyongós pályáival, míg a repkedős részek erősen Thunder Force-ízűek.

A fegyverrendszer viszont kifejezetten ötletes. Többféle lövést váltogatok, mindegyik több szinten fejleszthető, viszont ha sok találatot benyelek, azonnal vissza is gyengülnek. A bombák különösen érdekesek: nem fogyóeszközök, hanem újratöltődnek, ráadásul fegyvertípusonként másképp működnek. Emiatt sokkal bátrabban használom őket, nem őrizgetem görcsösen „majd a bossra”.

Platformozás, Mode 7 és elveszett sprite-ok szelleme

Platform módban az L és R gombokkal fix pozícióból lövök átlósan, az ugrás pedig meglepően „lebegős”, szinte fittyet hány a gravitációra. Nem mindig precíz, de van benne egy sajátos ritmus. Látványban a játék egyértelműen a Donkey Kong Country korszakra reflektál: előrenderelt sprite-ok, nagy Mode 7 trükkök, pörgő-forgó űrhajók.

Néha viszont azon kaptam magam, hogy azon mélázom, milyen lehetett volna az eredeti sprite-os verzió. A hatodik pálya anyahajós támadása és néhány háttérelem mintha még ebből az alternatív valóságból szivárgott volna át.

Amiga-betegség, SNES-en

És itt jön a feketeleves. A Rendering Ranger R2 hordozza magán azt a bizonyos „európai” irritáló faktort. A hitboxok nem mindig egyértelműek, a mozgás és a visszalökés néha egy hajszálnyival pontatlanabb, mint szeretném. Bizonyos ellenfél-elhelyezések kifejezetten bosszantóak, nem azért, mert nehezek, hanem mert szívatósak.

A pályák ráadásul indokolatlanul hosszúak. Két órán belül végigérhető a játék, de néhány szekció már azelőtt kifullad, hogy a végére érnék. Az alapértelmezett nehézség Hard, ami elsőre meglepően kegyetlen, Normalon pedig így is odafigyelést igényel.

Rewind Edition – jó szándék, furcsa döntések

A Limited Run-féle Rewind Edition tartalmazza a sosem megjelent Targa verziót – ami lényegében csak egy szakállas sprite-csere, de történelmileg mégis jópofa. Vannak képernyőbeállítások, CRT-szűrők, rewind funkció… és itt sikerül a legnagyobbat hibázni.

Nincs continue. Komolyan. Jelszavakat kell bepötyögnöm, 2020 után. Ráadásul a rewind pause alatt is fogy, ami egészen felfoghatatlan döntés, és pár balszerencsés pillanatban teljesen értelmetlenné teszi a funkciót.

Zárás

A Rendering Ranger R2 jó játék. Nem korszakos, nem hibátlan, nem veri se a Contra-t, se a Thunder Force-t, de megvan a maga karaktere. A fegyverrendszere ötletes, a shoot ’em up szakaszai látványosak, a hibrid felépítés pedig ma is érdekes.

Talán a legenda nagyobb, mint maga a játék – de most végre játszható, nem csak vitrinben létező relikvia. És az is sokat számít, hogy már nem egy használt autó árát kell kifizetni érte.