Képzeld el, hogy egy videojáték-csemege kerül a kezedbe, amiről már elfelejtkeztél, de aztán újra rálelsz, és egyből rádöbbensz, hogy miért szeretted annyira. **Ty the Tasmanian Tiger 2: Bush Rescue** épp ilyen, és nem, nem egy rossz viccről van szó. Ha valaki azt mondta volna 2004-ben, hogy ezt a kis ausztrál harcos platformert egyszer a Switch portja fogja életre kelteni, biztosan megmosolyogtam volna, de most, hogy itt van, alig tudom abbahagyni a játékot.

A *Genesis Noir* egy olyan játék, amely könnyen lenyűgözhet minket, ha hajlandóak vagyunk mélyebben belemerülni a történetébe és a művészeti világába. Azonban, ha a játékmenet és a technikai kivitelezés az elsődleges szempont, akkor hamar csalódhatunk. A játék ötletes, művészileg elképesztő, és minden egyes jelenete egy-egy apró csoda, de amikor a Switch portálódásához érkezünk, akkor a fényes külső mögött egy igencsak törékeny rendszer rejlik.

Amikor az ember a Switch-en próbálkozik egy valódi, klasszikus verekedős játékkal, valami igazán ütős élményre vágyik. Na, *RetroMania Wrestling* elvileg ezt hozná el, de vajon a ringben megküzd-e a várva várt klasszikus élménnyel, vagy csak egy újabb csalódásnak leszünk tanúi?

Valamiért mindig is alulértékelt volt a Donkey Kong Country sorozat. Pedig ha jobban megnézzük, az SNES-es klasszikusok között az egyik legélvezetesebb, legjobban kidolgozott platformer, amit valaha alkottak. Mégis, a Super Mario sorozat állandó uralkodása mellett, Donkey Kong és a haverjai rendre háttérbe szorultak. És bár már régóta áhítozunk egy újabb igazi, oldschool platformerre, ami hozza a régi DK feelinget, úgy tűnik, hogy a *Kaze and the Wild Masks* hozza el nekünk azt, amit már rég megérdemeltünk.