Mikor a "földműves" szerepjátékokat emlegetjük, sokunknak egyből a *Harvest Moon* vagy az *Animal Crossing* ugrik be. De mi van akkor, ha a fűt, fákat, meg a halakat a végtelen űrben kell gondoznod, és a kis bolygódról még a szomszédságot sem látod? Nos, üdvözlünk Deiland világában, ahol egy mini bolygón kísérheted a kis herceget, de nem úgy, ahogy azt gondolnád.

Mikor egy játék koncepciója elsőre szórakoztatónak tűnik, de aztán a végeredmény inkább idegesítő, mint szórakoztató, akkor ott valami nagyon nem stimmel. A *Godstrike* pontosan ezt az érzést hozza. A játékmenet alapvetően erős lenne, a vezérlés pontos, a harcok tanulhatóak, de az egész mechanika a maga „idő mint életerő” ötletével csak egy folyamatos frusztrációt okoz, amit sem a grafika, sem a zene nem tud megmenteni.

Van az a játék, ami már az első percben könyörög a szeretetért, és te meg ott ülsz a Switchel a kezedben: *jó, na… próbáljuk meg, de ne hisztizz.*

A folytatásokkal szemben mindig ugyanaz az elvárás: legyenek **jobbak**. A „nagyobb” opcionális, a „jobb” viszont kötelező. A **The Darkside Detective** 2017-ben pont azért talált be nálam, mert apró volt, fókuszált, és pontosan tudta, mit akar: pixeles nyomozás, synth-es hangulat, és olyan poénok, amiket akkor ért igazán az ember, ha már túl sok VHS-t és tévésorozatot fogyasztott életében.