TY The Tasmanian Tiger 2: Bush Rescue HD

A régi és az új – egy zárójelet nyitó játék

Ami régen egy tipikus 3D platformer volt, az most, több mint egy évtizeddel később, egy furcsa kis gyöngyszemmé vált. Az első Ty még a GameCube érából származik, és bár akkor sem pörögtek a kritikusok, most, a Switch-nek hála, egy egészen más szemszögből nézhetjük meg. Nem lesz Jak & Daxter vagy Ratchet & Clank, de Ty 2 nekem tökéletesen illik egy olyan nyári délutánba, amikor nem akarom túlzásba vinni a stresszt. A játék ugyanis bár tele van akcióval – egy igazán epikus bevezetővel, amit robbanások és mecha-robotok kísérnek –, hamar megnyugszik, és szinte nosztalgikus hangulatot áraszt, amit nem tudsz nem szeretni.

Az alapjáték – platformer, boomerangokkal

A játékmenet alapja nem változott sokat: ugrálás, felfedezés és a boomerangok gyűjtögetése. Viszont az egész sokkal változatosabb, mint amit elsőre gondolnánk. Képzeld el, hogy egy jó kis kartversenyre ülsz be, vagy épp egy helikopterrel viszel anyagot, miközben az ausztrál tájat pásztázod. Na, és amikor a csatornákban kell a krokodilokat kipenderíteni – hát, az érzés mindent megér. Az apró kihívások és titkos helyek folyamatosan fenntartják a figyelmet, és bár nem a legbonyolultabb játék, minden egyes percét élvezem. Ráadásul az is tetszik, hogy nem kell egyfolytában sikeresen előrelépni, mert a boomerangokhoz szükséges kövek gyűjtögetése is garantálja, hogy ha nem tudsz egy adott részen előrébb jutni, akkor sem áll meg a szórakozás.

A kihívás és a pihenés határán

Amit kifejezetten értékelek, hogy Ty 2 nem fél engedni a hibázásnak. Végtelen életet ad, tehát ha egy szakadékba esel, vagy elrontasz egy ugrást, akkor újra próbálkozhatsz, anélkül hogy elveszítenéd a motivációdat. Valóban nem nehéz játék, de mégis van benne valami, ami miatt rendesen megdolgoztat. Az irányítás egyszerű, de a játéknak nem árt, hogy néha bizonyos platformos részek egy kis kihívást is hoznak, hogy ne váljon unalmassá. Egyébként érdekes, hogy miközben a játék egyértelműen egy gyerekeknek szánt darab volt 2004-ben, most egyes részek még mindig komolyabb kihívást kínálnak, mint a mai „felnőtteknek” szánt platformerek.

A port – szép, de van hová fejlődni

A portálás egészen jól sikerült. A játék most végre olyan simán fut, hogy képes a Switch minden előnyét kihasználni. A 30 fps-es framerate rendesen stabil marad, és az akcióval teli jelenetek sem okoznak problémát a gépnek. Külön dicséret illeti a hangulatot, amit a zene és a szinkronok tökéletesen átadnak. Ty és barátai annyira őszintén vannak megírva, hogy szinte lehetetlen ne szeretni őket. A kis apró dialógusok és vicces karakterek egy igazán szórakoztató élményt adnak, ami rögvest belopja magát a szívedbe.

Ami viszont picit elrontja a bulit, az a mini-térkép. Azt nem tudom, hogy miért ilyen apróra vették, de képes teljesen elvonni a figyelmed a játékról, hogy állandóan meg kell állnod, hogy egy nagyobb térképet nézz meg. Ezen kívül a kamera is okozhat némi gondot, bár szerencsére nem annyira vészes, hogy tönkretegye az élményt.

Zárás – ne hagyd ki

Összességében a Ty the Tasmanian Tiger 2: Bush Rescue nem egy bonyolult darab, de egy igazán szerethető, szórakoztató játék lett belőle, ami nem akar többet annál, ami. Nem próbálkozik túl nagy dolgokkal, de amit csinál, azt jól csinálja. Az őszinte karakterek, a játékos élmény és a szórakoztató változatos játékmenet mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazi rejtett gyöngyszemként maradjon meg a szívünkben.