Balan Wonderworld

Balan Wonderworld egy olyan platformer, ami elsőre egy ígéretes, színes, könnyed élményt sugall, de hamar rájössz, hogy valami nem stimmel. Ez a játék próbálja visszahozni a maszkot viselő karakterek aranykorát, de ahelyett, hogy friss levegőt hozna, inkább poros, elfeledett emlékek szintjére süllyed.

Az alapélmény – Bánatos karakterek, összekuszált történet

A történet nem bonyolult: válassz egy fiút vagy egy lányt, és kezd el a kalandot egy titokzatos, csillogó világban, amit Balan, a titokzatos showman vezet. Aztán jönnek a világok, amelyek egy-egy NPC karakter tragikus történetét mesélik el. De itt jön a csavar: a történet egyszerűen nem magyarázza meg, mi is történik valójában. Az egész kaland olyan, mintha valami hallucináció lenne, aminek a célja, hogy segítsek másoknak, de valójában sosem tudjuk meg, hogyan. Az első világ például egy búvár kalandját mutatja be, akit a delfinje majdnem megöl – de a történet végén mintha mi sem történt volna. A játék nem ad válaszokat, nem világít rá, miért fontos a sok gyűjtögetés és trükk végrehajtása, és emiatt az egész történet olyan, mintha egy álomból csöppent volna ki.

A játékmenet – Ez nem egy új Mario

A Balan Wonderworld alapvetően egy 3D-s gyűjtögetős platformer, és első pillantásra elég hasonlónak tűnik más klasszikusokhoz, mint mondjuk a Mario játékok. Azonban hamar kiderül, hogy a szabályok itt nem egészen olyanok, mint amiket megszoktunk. Minden világban két pályát kell teljesítenünk, miközben különféle trinketeket (színes szíveket) és Balan szobrokat gyűjtünk, hogy újabb szinteket nyissunk meg. Azonban ahogy előrehaladunk, a dolgok egyre inkább érdektelenné válnak. A gyűjtögetés nem igazán ad motivációt, mivel a pályák nem kellően érdekesek, a trükkök nem elég kreatívak, és a világok sem inspirálnak.

A játékmenet legnagyobb problémája a ruhák (suit) rendszere. 80 különböző ruhát találhatunk, de mindegyiknek pontosan egy funkciója van. A pókruha mászik a pókhálókon, a delfinruha a vízben úszik, a farkasruha pedig egy spin-jumpot ad. Az ötlet nem rossz, de a problémát az jelenti, hogy ezek a ruhák gyakorlatilag ugyanazt a szerepet töltik be minden pályán. Ahelyett, hogy a játék kreatívan kihasználta volna a különböző képességeket, egy-egy új ruha szinte mindig a régi funkcióját ismétli, csupán egy új színt adva hozzá.

A szinttervezés ugyanezt a problémát örökíti meg: az akadályok gyakran rendkívül egyszerűek, és nem adják azt a kihívást, amit egy platformertől elvárnánk. Az ellenségek is gyakran csak statikusak, és minimális ellenállást tanúsítanak, így a fő "kihívás" a Balan szobrok keresése, amik mindig azonnal elérhetők, amint megszereztük a megfelelő ruhát.

A grafika és a teljesítmény – a vizuális káosz

Ha a játékmenet nem lenne elég csalódás, a grafika sem segít sokat. A színes világok egyébként érdekesek, de a Switch verzió egyértelműen szenved a teljesítményproblémáktól. A textúrák gyakran elmosódottak, a fák és a fű egyszerűen eltűnnek, és az egész világ egy lapos színfolt lesz, ami semmit nem ad hozzá a látványélményhez. A frame rate ingadozik, és az előrehaladás nemcsak a grafikai gyengeségek, hanem a technikai hibák miatt is lassul. Az animációk pedig, hát… az egyes mozgások inkább kínosak, mint szépek. Az alapjáratú járás animációja olyan, mintha a karakterek próbálnának „úgy tenni, mintha” sétálnának, és ez az érzés szinte minden mozdulatnál ott van.

Miért nem érdemes?

A Balan Wonderworld komoly kihívások elé állítja a játékosokat, de nem azért, mert igazi élvezetet ad, hanem mert a játékmenet túl egyszerű, a grafika elavult, és a történet pedig annyira hiányos, hogy a játékot szinte lehetetlen élvezni. A rengeteg ruha és a színes világok nem tudják megmenteni a játékot, és bár a Balan szobrok és az egyes világok látványvilága érdekes lehetett volna, de a játékmenet hiányosságai miatt az élmény hamar felejthetővé válik.