Kaze And The Wild Masks

A kezdeti benyomások

Nem titok, hogy a Kaze and the Wild Masks elég erőteljes tisztelgés a Donkey Kong Country előtt. Miután elindítod, az első pár perc után úgy érzed, mintha egy régi ismerős, egy nosztalgikus jóbarát üdvözölne – és nem, nem a régi DK, hanem egy új, de teljesen ismerős arc. Az alaptéma egy vadonatúj karakterről szól, Kaze-ról, aki a maszkok segítségével különféle képességeket szerez, és ezzel egy sor különböző kihívás elé néz. És bár a történet nem éppen Nobel-díjas, a játékmenet mindent elmond, amit tudni érdemes.

Játékmenet: A régi iskola újraértelmezése

A játékmenet alapja tényleg hozza a régi klasszikusokat, de nem esik át a nosztalgia-mániába. A pályák ugyan lineárisak, mint egy igazi retro platformerben, de a tempó és a dinamika mindent megment. Az érzés, amikor elkezded pörgetni Kaze fülét, és olyan gyorsan pörögsz át a pályákon, mint egy régi Mario játékban, szó szerint a 90-es évek hangulatát idézi. És igen, beletettek egy kis Donkey Kong Country varázst is: van egy klasszikus „barrel cannon” és egy sor olyan pálya, ahol a föld alá kell ásni, mint a régi jó Dixie Konnal, a földön pörgő hajfonatával.

A legnagyobb trükkje a játéknak pedig a maszkok, amelyek új képességeket adnak Kaze-nek: repülés, úszás, falra mászás… mindent, amit egy jó Donkey Kong-inspirálta platformernek kell. A repülés Squawks, a papagáj mozgásait idézi, a falra mászás pedig inkább egy megújult Mega Man X érzést ad. És bár semmi sem teljesen új, azt kell mondanom, hogy ezek a képességek ügyesen vannak elosztva, és nagyon jók a kontrollok is. Sőt, a játék nem hagyja, hogy elakadj, mert ha elrontasz egy szekvenciát, egyszerűen újraindíthatod, anélkül, hogy mérhetetlen frusztrációval kellene szembenézned.

Pályatervezés: A kihívás mesterei

A Kaze and the Wild Masks egyik legnagyobb erőssége a pályák tervezése. Az egész játék folyamatosan fenntartja a feszültséget, de sosem válik igazán idegőrlővé. A szintkülönbség egyébként tökéletes: a nehézségi ugrások néha megijesztenek, de sosem érezzük úgy, hogy a játék nem ad elég lehetőséget a sikerre. Az ellenségek is kreatívan vannak elhelyezve, és bár a pályák nem hosszúak, egyik sem érzi úgy, hogy túl rövid vagy túl hosszú lenne. A titkos helyek keresgélése pedig szinte mindig kielégítő élményt ad, különösen, hogy az összes titok olyan helyeken van elrejtve, ahol tényleg "húzod a szádat" a felismerés után.

Viszont van egy apróbb zökkenő: ha egyetlen dolgot nem tudnék hirtelen kitalálni, hogy miért nem adok 10/10-et, akkor talán a világ térképe túl egyenes vonalú. De őszintén szólva, ezt simán elnézhetjük, mert annyira jól sikerült a pályatervezés, hogy nem igazán érdekel, hogy merre megyek.

A látvány: Pompás retro dizájn

A vizuális stílus sem pihen a laurán. A régi, előrenderelt grafikák helyett tiszta, jól olvasható, vonzó sprite-okkal találkozunk, amik könnyen értelmezhetők, és sosem hagynak helyet a zűrzavarnak. A pályák egyszerűek, de csodálatosak, a boss harcok pedig a régi Rayman érzést idézik. Nem túl nehezek, de nem is könnyűek – egy kellemes középúton haladnak, amitől nem érzed azt, hogy meguntad volna őket. A grafikai megoldások okosan tervezettek, minden egyes mozdulat és ugrás hibátlanul illeszkedik a látványba.

A kihívás: Kifinomult nehézség

A játék azért elég kemény, de nem olyan módon, ahogy mondjuk a klasszikus Super Mario játékok voltak. Nem tart órákig a végigjátszás, de a különböző nehézségi szintek és a sok-sok titok miatt elég sokáig el fogsz lenni vele. Az újrajátszási érték pedig jelentős, különösen azoknak, akik szeretik újra felfedezni a titkokat. A legnagyobb dolog talán az, hogy itt nem érezzük úgy, hogy a játék elfáradna a végére. Még az utolsó pálya is ugyanolyan friss és izgalmas, mint az első.

Összegzés

A Kaze and the Wild Masks egy igazán szórakoztató és jól kidolgozott platformer, ami nem próbál meg újat mondani, de azt, amit csinál, azt csillagos ötösre végzi. A Donkey Kong Country érzés megvan, de nem egy az egyben koppintva, inkább tiszteletteljes feldolgozásként. Ha szereted a régi iskola platformereket, akkor ezt mindenképpen próbáld ki – és ha új generációs játékos vagy, akkor is bátran nekiállhatsz, mert bár a játék visszanyúlik a régi klasszikusokhoz, a megvalósítás nagyon is modern.