Még egy nap, még egy próbálkozás a Metroidvania zsáner másolására. A Moon Raider egy szép, de igazán átlagos játék, ami alig hoz bármit az asztalra. A játékmenet egyszerű, a történet sablonos, és bár van egy-két jól megvalósított elem, semmi sem ragadja meg igazán az embert. Mi történik, ha megpróbálsz megmenteni egy bolygónyi életet, miközben a játék maga nem ad semmi egyedit? Az eredmény: egy csalódás.

Mi az, amit mindenki ismer, de senki sem kér? Picross. És most megint itt van egy újabb, hatodik része a sorozatnak, amit valószínűleg úgy nevezhetünk, hogy "Picross, csak picit több". Nem, nem hoz semmi különlegeset, semmi izgalmas újítást, egyszerűen csak egy halom újabb rejtvény, amit meg kell oldani. Ha ismered a sorozatot, pontosan tudod, mire számíthatsz.

Ha azt mondom, hogy a *Shantae* egy igazi indie játékipari legendává nőtte ki magát, akkor joggal mondhatnám, hogy a „régi szép idők” nosztalgikus terébe tartozik. De ha őszinték akarunk lenni, az első *Shantae* inkább egy kísérlet volt, mint egy azonnali siker. Az első Game Boy Color verzió ugyanúgy indult, mint sok más játék annak idején: küzdött, de végül elnyerte a közönség figyelmét. Azóta mindenki tudja, hogy Shantae már nemcsak egy dzsinn, hanem egy indie ikonná vált. De mi van akkor, ha a múltat próbáljuk újra felfedezni?

Az év egyik legviccesebb, legszórakoztatóbb kalandja, amire valószínűleg nem is számítottál, de most megkaptad. *Later Alligator* egy olyan játék, ami bárhonnan is nézed, elég bizarrnak tűnik, de ha egyszer elkap, akkor rögtön megérted, miért szeretheted. Képzeld el, hogy a *Professor Layton* keveredik az *Adventure Time* világával, és csak a krokodilok, a zseniális puns és az animációk lennének a közös nevezők. Igen, itt tényleg a krokodilok a főszereplők.