Genesis Noir

Játékmenet: Rejtvények a háttérben, mozi a felszínen

A Genesis Noir alapvetően egy interaktív film, ami az ősi univerzum születését egy jazzes film noir stílusú detektívtörténettel vegyíti. Az ötlet zseniális, és a játék vizuálisan lenyűgöző is – egy igazi művészeti alkotás, amit úgy élvezhetünk, mintha egy animált festmény előtt ülnénk. A gond azonban az, hogy a játékmenet csak annyit tesz hozzá az élményhez, hogy mindezt aktívan próbáljuk kibogozni. A puzzle-ök és mini-játékok, amiket megoldanunk kell, sosem lesznek igazán kiemelkedőek, és gyakran inkább azzal küzdünk, hogy a furcsa irányítással valahogy sikerüljön haladnunk. A Genesis Noir sokkal inkább egy vizuálisan megkapó passzív élményt nyújt, mintsem egy aktív, kihívásokkal teli játékot.

A történet fő szála tényleg izgalmas, és a cím valóban elmerül az életről, halálról és az univerzum titkairól szóló filozófiai eszmefuttatásokban, de a játékmenet annyira lassú és a rejtvények túl egyszerűek ahhoz, hogy igazán lekössenek minket. Az igazi izgalom nem a puzzle-ök megoldásában van, hanem a történet és a művészeti élmény élvezetében.

Az irányítás: Miért nem touch screen?

Itt jön a fájó rész: az irányítás. Mivel a játék sok helyen érintőképernyős megoldásokat követelne (és alapvetően jól működne is ezen a rendszeren), a Switch verzió nem támogatja az érintőképernyőt, pedig az lett volna az igazi. Ahelyett, hogy egy egyszerű kattintással oldanánk meg a feladatokat, a bal analóg kar segítségével kell manipulálnunk a kurzort, hogy például egy virág minden egyes szirmát külön-külön húzzunk le. Ez nem nehéz, de rettentően nem intuitív, és ez a legtöbb interakcióval így van. A játék erősen a "régi iskolás" irányítást követi, ami a modern játékosokat zavarba hozhatja. Különösen, ha a Switch-en való navigálás közben egyszerűen nem működik a rendszer, vagy ha az analóg kar szórakozottan megakad.

Technikai problémák: A portolás határai

Bár maga a játék gyönyörű, a Switch portálás sajnos nem bírja el azt a szintet, amit a PC vagy az Xbox verzió képes adni. A játéknak gyakran akadnak vizuális hibái: a hang nem szinkronizálódik, a kamerák megakadnak, és a karakterek úgy tűnnek, mintha az üres térben mozognának. Az, hogy a játék egyszerűen nem fut jól, nagyon fájdalmas, főleg annak fényében, hogy a vizuális élmény és a hangzás kulcsfontosságú részei a Genesis Noir vonzerejének. Ha mindezek mellett az irányítás is lassú és akadozó, akkor a játékélmény tökéletesen törik meg.

Művészet és zene: A csodálatos háttér

Ami viszont továbbra is tökéletes, az maga a vizuális stílus és a zene. A játék minden egyes jelenete úgy néz ki, mintha egy különleges, 1950-es években készült animációs filmről lenne szó. A fekete-fehér képi világ, a kiemelt színes elemek és az egyes karakterek bemutatása mind egy-egy művészeti csoda, amit mindenféleképpen meg kell említeni. Az, hogy a játék egy film noir ihlette történetet mond el, jazzes zenével a háttérben, egyszerre varázslatos és egyedülálló. A zene kiemelkedő, és valóban hozzáad a játék élményéhez.