Az Atari az elmúlt években elég módszeresen túrja fel a saját múltját: gyűjtemények, remake-ek, rebootok, váratlan folytatások. Szóval egy **Yars’ Revenge**-újragondolás önmagában nem lepett volna meg. A **Yars Rising** viszont igen. Nagyon. Ami egykor egy letisztult, felülnézetes lövölde volt az Atari 2600-on, abból most egy **anime stílusú Metroidvania** lett, lopakodással, hackeléssel, világvége-hanggal és WayForward-féle túlcsorduló energiával. Első reakcióm: *Atari, ti teljesen megőrültetek*. Második reakcióm a stáblistánál: *oké, ez működik*.

Yars Rising
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Nagyszerű
Az Atari az elmúlt években elég módszeresen túrja fel a saját múltját: gyűjtemények, remake-ek, rebootok, váratlan folytatások. Szóval egy Yars’ Revenge-újragondolás önmagában nem lepett volna meg. A Yars Rising viszont igen. Nagyon. Ami egykor egy letisztult, felülnézetes lövölde volt az Atari 2600-on, abból most egy anime stílusú Metroidvania lett, lopakodással, hackeléssel, világvége-hanggal és WayForward-féle túlcsorduló energiával. Első reakcióm: Atari, ti teljesen megőrültetek. Második reakcióm a stáblistánál: oké, ez működik.
Egy Yar nevű lány, egy korporáció, és rengeteg terminál
A történet a Qotech nevű vállalat központjában és környékén játszódik. Főhősünk Emi “Yar” Kimura, aki besurran, feltör, adatokat lop, és közben egyre mélyebbre ás a cég sötét ügyeiben. Rádión (meg minden más csatornán) folyamatosan kommentál neki egy baráti csapat.
A szinkron kiváló, Emi megjegyzései sokszor kifejezetten szórakoztatóak, viszont a mellékszereplők néha átesnek a ló túloldalára. Ez határozottan fiatalabb közönségre van hangolva, volt pár pillanat, amikor úgy éreztem magam, mint egy 90 éves nyugdíjas, aki véletlen TikTokra tévedt. Szerencsére Emi folyamatos kommentárja kikapcsolható, ami aranyat ér.
Klasszikus Metroidvania, WayForward tempóban
Játékmenetileg a Yars Rising egy korrekt, jól felépített Metroidvania. Felfedezed az összefüggő térképet, új képességeket szerzel, visszatérsz régi területekre, új útvonalakat nyitsz meg. Az upgrade-ek nevei – Zorlon Shot, Trionic Nibble – mind az eredeti Yars’ Revenge terminológiájából jönnek, de nem kell hozzá semmilyen előismeret.
A lopakodás jelen van (szellőzők, sötét zugok), de inkább fűszer, mint főfogás. A hangsúly a mozgáson, a lövöldözésen és az útkeresésen van, és ebben a játék végig magabiztos.
Hackelés: Yars’ Revenge a játékban, a játékban
A legjobb ötlet messze a hackelés. A Qotech épület tele van színkódolt terminálokkal, amelyek ajtókat nyitnak, képességeket adnak (Biohackek, egy Tetris-szerű rácson kiosztva), vagy épp komplett ellenségeket kapcsolnak le.
Amikor belépsz egy terminálba, konkrétan egy kibővített Yars’ Revenge minijátékot kapsz. Az elején szó szerint az eredeti játék újrajátszott változatai jönnek: pixeles bogár, pajzs, főellenség. Igen, abszurd, de működik. És ahogy haladsz előre, ezek a kihívások egyre komplexebbek, egyre gonoszabbak.
Ha elhasalsz, a játék nem büntet kegyetlenül – sőt, többszöri kudarc után még sebezhetetlenséget is felajánl. Ez nem szégyenpad, hanem meghívás a folytatásra.
Atari-univerzum kacsintgat
A hackelős szekciókban rengeteg Atari-utalás bújik meg. Van, ami egy az egyben Missile Command, meteoritokkal felülről, rakétákkal alulról. Más klasszikusokat nem spoilerezek, de aki kicsit is ismeri az Atari múltját, folyamatosan mosolyogni fog.
A boss harcok is gyakran erre építenek. Néha talán túl direkt – például egy boss, akit szó szerint Black Widow-nak hívnak –, de az összkép szerethető. A kihívás többnyire rendben van… kivéve a legvégén.
A végső csalódás – és a megváltás
A végső boss sajnos hatalmas melléfogás. Több korábbi főellenfélhez képest nevetségesen könnyű, és egy hosszú, feszült út után nagyon antiklimatikus érzés. Szerencsére a játék itt nem ér véget.
A befejezés után megnyílik a Pro Mode, ahol minden keményebb: az ellenségek erősebbek, a hackelés hibái sokkal többet sebeznek, és az egész élmény feszesebb, harapósabb lesz. Ez az a mód, ahol igazán összeáll a rendszer.
Hackelés külön, önmagában? Igen!
Óriási plusz, hogy az összes feloldott hackelős kihívás elérhető külön menüből, az Emi’s Hacklist alatt. Gyakorlatilag ott van előtted az egész Yars’ Revenge – plusz rengeteg variáció – egy csokorban. Ez önmagában is remek extra, főleg a veteránoknak.
Audiovizuális oldal: WayForward iskola
A látvány tipikusan WayForward: nem technikai csoda, de tele van stílussal és karakterrel. A mentési pontok például a Computer Space arcade gépeire hajaznak – zseniális apróság.
A teljesítmény végig 60 fps, ami különösen jóleső meglepetés a stúdió legutóbbi botlása után.
A zene pedig kiváló: több ország zeneszerzőinek munkája, anime-hangulatú, fülbemászó, és simán ott marad a fejedben a játék után is.
Zárás
A Yars Rising egy meglepően bátor, kreatív újraértelmezése egy ősi Atari-klasszikusnak. A Metroidvania váz önmagában is működne, de a Yars’ Revenge-re épülő hackelés olyan egyedi ízt ad neki, amit máshol nem kapsz meg.
Nem minden karakter lesz a kedvenced, a végső boss pedig sajnos pocsék, de ezekkel együtt is egy nagyon erős, szerethető és emlékezetes játék lett. Atari múlt, WayForward jelen, és egy furcsán működő, de izgalmas jövőkép.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01IZGALMAS SETTING, OKOSAN INTEGRÁLT YARS-TERMINOLÓGIA
- 02ERŐS METROIDVANIA STRUKTÚRA ÉS FELFEDEZÉS
- 03ZSENIÁLIS YARS’ REVENGE-ALAPÚ HACKELŐS MINIJÁTÉKOK
- 0460 FPS, SIMA TELJESÍTMÉNY
- 05REMEK SOUNDTRACK
KRITIKUS_HIBÁK
- 01A MELLÉKSZEREPLŐK NÉHA IDEGESÍTŐEK
- 02A VÉGSŐ BOSS CSALÓDÁST KELTŐEN KÖNNYŰ




























