Woodle Tree Adventures

A varázslat gyorsan elillan

A történet egyszerű, szinte már meseszerű: egy hatalmas, bajszos, szögletes fa utódjaként kell tündérkönnyeket gyűjtenünk a kis világunk megszomjazott földjére. Mindeközben harcolunk, ugrálunk, és összeszedjük a bogyókat, hogy javítsunk a varázslatos levél támadási erején. Az alapszituáció tehát aranyos és kifejezetten szórakoztató, de hamar kiderül, hogy az igazi varázslat valahol a fák között elveszett.

Minden világban három tündérkönnyet kell összegyűjtenünk a következő szinthez, miközben mellékes célként bogyókat gyűjtünk, hogy növeljük a varázslatos levél támadási erejét. Az új világok hozzáadása és a frissített képességek kicsit feldobják a dolgokat, de az élmény összességében elég hamar elhalványul. Miért? Mert a világok laposak és nem igazán változatosak.

Fapados világok, statikus játékmenet

Ha valamit elmondhatunk a Woodle Tree Adventures-ről, az az, hogy a világok igencsak szűkösek. A pályák meglehetősen lineárisak, és bár van néhány vízsugár, ami felrepíti a karakterünket, illetve később bonyolultabb formájú platformok, a változatosság igencsak hiányzik. A textúrák egyszerűek, a színek és világítás nem sok mélységet adnak a játéknak, így bár esztétikailag nem rossz, de hamar elveszítjük az érdeklődésünket.

A világokhoz nem tartoznak nevek, és bár van egy fő cél, hogy tündérkönnyeket gyűjtsünk, nincsenek igazi mellékküldetések, és a platformok is leginkább unalmasak. Képzeld el, hogy végigugrálod a pályát, és legfeljebb annyi történik, hogy a kamera elmozdul, de igazán semmi nem fog meglepni. És igen, a kamera. Hagyjuk is szó nélkül.

Kamera: Az örök kereszt

A kamera irányítása valami egészen frusztráló dolog a Woodle Tree Adventures-ben. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy zoomolunk be vagy ki, de ha a karakterünk elér egy nehezebben átlátható részt, akkor a kamera egyszerűen beragad. Képzeld el, hogy egy kis zugba próbálsz bemenni, és hirtelen nem látod sem a pályát, sem a karaktered. Ez a típusú "vak próbálkozás" garantálja, hogy a szórakozás hamar elillanjon. A kamera irányítása tehát egyszerűen nem működik, és ahogy haladunk, csak még inkább idegesítővé válik.

A fa mozgása és a harcok – Lassú, mint a tetű

A karakter mozgása alapvetően lassú és nem túl változatos. A fa hőst, Woodle-t, inkább statikusnak, mint dinamikusnak érezhetjük, és az ugrások, meg a gyorsítás gombja inkább kényelmetlenek, mint szórakoztatóak. Hiányzik az a simaság, amit egy jó platformer élményhez elvárunk. Bár vannak különféle bogyók, amik javíthatják a levél támadásait, a játékmenet túl egyszerű ahhoz, hogy igazán lekössön.

Az ellenségek is igencsak laposak. Néhányuk nem is igazán érződik ellenségnek, különösen az első világban, és bár később már nagyobb kihívást adnak, a harc nem sok izgalmat tartogat. Ráadásul a játék nem igazán reagál jól a kolizióra, ami még tovább rontja a játékélményt.

Egy egyszerű kis játék – semmi több

A Woodle Tree Adventures tehát nem rossz, de nem is igazán jó. Ha valami igazán alapvető platformert keresel, ami semmi különöset nem próbál, és van egy kis varázslatos bája, akkor talán érdemes kipróbálni. De ha egy igazán izgalmas, változatos, jól megtervezett 3D-s platformert keresel, akkor ezt inkább hagyd figyelmen kívül. A fiatalabb közönség talán élvezni fogja a kedves grafikáját, de ha már több platformert is végigtoltál, akkor valószínűleg hamar el fogsz fáradni a túl egyszerű játékmenetben.