Wild Card Football

Mi történik, amikor egy kisebb fejlesztőcsapat megpróbálja megszólítani az amerikai futball rajongóit anélkül, hogy a nagy NFL licencet magukénak tudhatnák? Nos, az eredmény gyakran olyan, mint egy gyors kanyar, ahol az irányváltások az utolsó pillanatban történnek, de mégis sikerül átvészelni a pályát. Ez a Wild Card Football.

Játékmenet – Micsoda őrület!

Az első dolog, ami felkelti a figyelmemet, az a játékmenet tempója. A 7-a-sides szabályrendszer és az abszurd mennyiségű Wild Card kártya mind-mind arra szolgál, hogy a megszokott amerikai futball élmény helyett valami teljesen más élményt adjon. Az egyszerűsített szabályok miatt nem kell órákat tölteni a taktikai útmutató tanulmányozásával, de ugyanakkor nem is hagyja figyelmen kívül a sport stratégiai mélységét. A pályák között nincsenek határok, egy-egy kártyajátszma képes teljesen átformálni a meccset, és a változatos csapatok mindegyike egyedi karaktert hoz magával. És akkor itt van még az a bizonyos dream team mód, amely a vadászatot és a grindolást egyesíti, amitől az ember olyan érzést kap, mint egy régi Madden játékban, de sokkal lazább formában.

Képzeld el… az utcai meccset

Szeretem, amikor egy játék kicsit kimozdít a komfortzónámból, és a Wild Card Football pontosan ezt csinálja. Az egész hangulat olyan, mintha egy utcai meccsen lennél, ahol minden szabályt felrúgsz, és mindenféle furcsa trükköt bevethetsz. Az első pár meccsem után, mikor elkapott a tempó, nem volt megállás. Az a fajta káosz, ami az NFL egyik valóságos meccsén sosem lenne elképzelhető, itt szinte a lényeg, és igazából sikerült úgy megtalálniuk ezt az egyensúlyt, hogy közben nem zavaró.

De mi történik akkor, amikor az egész kaoszt át akarod tenni az online világba?

Hát, egy kicsit érdekes a helyzet. Mert bár a játékban rengeteg lehetőség van online versenyekre, az alapvető kérdés ott van: vajon lesz-e elegendő közönség a Switch változathoz? A cross-play lehetőség elméletben nagyon jónak hangzik, de a Switch erejének és az egyes meccsek fluiditásának hiányosságai miatt nem biztos, hogy mindenki számára egyenlő feltételek biztosítottak.

Eléggé jó, de nem tökéletes

A grafikai megjelenítés nem hoz mély megváltást, de azért rendben van. Az első ránézésre egy kellemesen színes, de nem túl kiemelkedő stílust kapunk, ami helyet ad az élményszerű játéknak, anélkül, hogy túlzottan elvonja a figyelmet. Az animációk gyors tempóban történnek, de a nagyobb összecsapásoknál a Switch nem mindig tudja tartani a tempót. Sokan emlegetik a szaggatásokat, és bár nem mondom, hogy nehezíti a játékélményt, azért néha elég furcsa érzés, amikor az akcióban megakad a cselekvés. Ráadásul a hordozható módnál már nem olyan élesek a textúrák, de még mindig korrekt, főleg, ha egy kis szórakozásra vágysz.

Dream Squad – A végső grind

És igen, elérkeztünk a legfontosabb részhez: a Dream Squad. Ezt a módot sokan a Madden Ultimate Teamhez hasonlítják, és bizony, el kell ismernem, hogy van benne valami. Képzeld el, hogy egy-egy csomag megnyitása után az első érzésed inkább a "na jó, most már egy igazán menő csapatot akarok összerakni" lesz. Az offline Tour mód szépen elvezet az alapoktól, és folyamatosan adja a kihívásokat. De... mi van akkor, ha a legjobb kártyákhoz tényleg sokat kell grindolni, és az online versenyek viszonylag üres pályákon zajlanak? Itt szinte már azt kívánja az ember, hogy ne hagyják magára a Switch közösséget.