VOEZ

A varázslat a képernyőn

A játékmenet egyszerű, mégis ügyesen meg van csinálva. Mindenki ismeri a ritmusjátékokat: a képernyő alján egy vízszintes vonal, és az azt átszelő ütemek, amiket időben kell elkapnod. Az alapötlet ennyi, de a _VOEZ_ már itt megmutatja, hogy nem kell mindig az egyszerűséget unalmasan kezelni. A játék egyébként csak kézikonzolon játszható, de ez egyáltalán nem zavaró, sőt. Az egész játék dizájnja – a menük, a színek, a látvány – egyszerűen pazar. Még a választott dalokhoz tartozó képek is olyan szép rajzok, hogy szívesen elidőznék rajtuk.

A ritmusokhoz tartozó vizuális elemek igazán különlegesek. Míg a legtöbb ritmusjátékban a vonalak statikusak, itt minden egyes "útvonal" táncol a zenével, amitől még dinamikusabbnak tűnik az egész. Oké, néha kissé zavaró, hogy egy-egy vonal váratlanul vált oldalirányt, de valójában pont ez adja a játéknak a sava-borsát. Az agyadnak nem elég csak a ritmusra koncentrálnia, hanem folyamatosan alkalmazkodnia kell a változó környezethez is.

Nehéz, de nem lehetetlen

Az alapfelállás egyszerű: válassz egy dalt, válaszd ki a nehézséget (Easy, Hard, Special), és már jöhet is a pörgés. Ami igazán jó benne, hogy a nehézségi szintek valóban igyekeznek úgy felépíteni a játékélményt, hogy ne érezd túl nagy kihívásnak az elejét, de amikor elérsz a keményebb számokhoz, akkor érezheted igazán, hogy a gyakorlás és a pontosság kulcsfontosságú lesz. Az egyik legszórakoztatóbb része, amikor egy-egy nehéz dalt teljesítesz úgy, hogy mindent hibátlanul eltalálsz. Az „A”, „B” és „C” értékelések mellett ott van a teljes kombó és a tökéletes ritmus elérése is – és hidd el, amikor meglesz, az valódi sikerélményt ad.

A zenék – többet vártam

A dalok minősége vegyes. Vannak igazán fülbemászó számok, amelyek akár napokig is a fejedben maradnak, és vannak olyanok is, amik inkább csak kitöltik a teret. A legtöbb dal J-pop, K-pop és Vocaloid stílusú, de akad benne egy-két dubstep és egy kis nyugati hatás is. Azonban el kell ismernem, hogy a zene minősége nem mindig a legjobb – egyes számok hangzása eléggé tömörített, ami kicsit rontja az élményt, ha minőségi hangzásra vágyunk.

A legjobb rész azonban az, hogy míg a mobil verzióban mindig újabb és újabb dalokat kell vásárolni, a Switch-en az egész tartalom az alapjáték része. Minden dal, minden nehézségi szint elérhető azonnal, ami tényleg barátságos megoldás, ha már egyszer fizettél érte.

A történet – talán túl elrejtve

A játéknak van egy története is, amit a naplóból ismerhetünk meg. Egy kis tinédzser csapat zenekart alapít, és mi követhetjük őket ezen az úton. Bár a történet szépen meg van rajzolva, nem igazán érzem, hogy túl sokat hozzátenne a játékélményhez. A naplóban olvasható események inkább egy kis extra bónusz, ami nem igazán van a középpontban. Ha van időd, nyilván érdemes felfedezni, de igazából nem fogja elvenni az energiádat.