Hyrule Warriors: Age Of Imprisonment

Emlékszem, friss apukaként egy hétvége alatt végigszántottam az első részt Wii U-n, miközben a fiam valószínűleg azt tanulta meg az életből, hogy Moblinokat kell püfölni. Van ennek egy romantikája.

Aztán jött az Age of Calamity, ami már elkezdte komolyabban venni a sztorit is – és most itt az Age of Imprisonment, ami konkrétan rátette az egészet a Zelda-kánon térképére.

És ez most tényleg számít.

Nem csak spin-off, hanem történelemóra

Ezúttal konkrétan Hyrule születésének idejébe kerülünk vissza. Zelda időutazik (mert miért ne), és belecsöppen az Imprisonment War közepébe – ami eddig inkább csak legendaként létezett.

Most viszont játszható.

És ami fontos: ez kanonikus. Nem „mi lett volna, ha”, hanem tényleg része a nagy egésznek.

Ennek megfelelően a sztori nem csak díszlet. Tele van:

• apró utalásokkal,
• ismerős helyekkel és arcokkal,
• olyan részletekkel, amiket a rajongók azonnal kiszúrnak.

Nem spoilerezek, de aki szereti a Zelda-lore-t, itt lesz mit kibogarászni.

Végre nem fáj ránézni

Ha valami, akkor a technikai oldal az, ahol ez a rész konkrétan felszabadult.

• kampány: stabil 60 fps
• co-op: 30 fps, de sima

És ez nem csak számháború. Ez az a különbség, amikor végre élmény harcolni, nem kompromisszum.

Switch 2-n ez egy kirakatjáték. Tényleg az.

Ugyanaz a darálás – csak most már van súlya

A musou alapok nem változtak:

• rengeteg ellenfél,
• területfoglalás,
• folyamatos előrenyomulás.

De itt már nem csak „nyomd az X-et és kész”.

• pajzsos ellenfelekhez gondolkodni kell
• bossok odacsapnak
• karaktereknek saját szerepük van

És ami a legjobban tetszett: van „jó módja” a harcnak. Nem kötelező, de érzed, amikor stílusosan csinálod.

Sync Strike: az új függőség

Az egyik legjobb újítás a Sync Strike.

Ha jól játszol, feltöltöd a mérőt, odalépsz egy társadhoz, és együtt indítotok egy látványos kombót.

Egyszerű? Igen.
Addiktív? Nagyon.

És ami fontos: nem töri meg a ritmust. Beépül a flow-ba.

Ráadásul taktikai döntést is hoz:

• együtt tartod a csapatot a Sync miatt?
• vagy szétszórod őket, hogy gyorsabban foglaljanak?

Ez már több, mint sima darálás.

Zonai cuccok: ismerős, mégis új

A Tears of the Kingdom hatása erősen érződik.

Zonai eszközök:

• csapdák,
• extra támadások,
• kombók végére fűzhető trükkök.

Papíron kicsit soknak tűnik, de játék közben szépen összeáll. Pont mint az építkezés TOTK-ban: először furcsa, aztán már nem akarod elengedni.

És igen, lehet:

• időzített bombákat lepakolni,
• lángszórózni,
• lassítani az ellenfelet, miközben darálod.

Miért csak karddal vernéd, ha lehet stílusosan is?

A pályák… még mindig pályák

Na itt jön az egyetlen komolyabb döccenő.

Hiába gyönyörű minden:

• Hyrule korai verziói,
• Depths,
• ikonikus helyszínek új nézőpontból,

a pályák struktúrája még mindig a régi:

• folyosók,
• nagy nyitott terek,
• pontból pontba rohanás.

Működik, de nem lep meg.

Tartalom és újrajátszhatóság

A kampány erős, de utána sem áll meg az élet:

• mellékküldetések,
• kihívások,
• nehezebb fokozatok,
• achievementek.

És ezek már tényleg rávesznek, hogy jobban játssz, ne csak gyorsabban.

Az egész érzés

Volt pár pillanat, amikor megálltam, és csak néztem:

több tucat Moblin, Construct, Goron egyszerre a képernyőn, stabil kép, folyamatos mozgás – és közben én pörgök közöttük, mint egy felhúzott Beyblade.

Na, ezért szeretjük ezt a műfajt.

Zárás

A Hyrule Warriors: Age of Imprisonment az a pont, ahol ez a spin-off végre teljes jogú Zelda-élménnyé nőtte ki magát.

Nem csak egy mellékszál, nem csak egy rajongói csemege.

Hanem egy olyan játék, ami:

• tiszteli az alapanyagot,
• hozzátesz,
• és közben baromi jó játszani.

A pályák lehettek volna bátrabbak, de minden más annyira rendben van, hogy ezt könnyű megbocsátani.