Vampyr

A játék nem titkolja, hogy az igazi hívószavak itt a kísértés és az önmegtartóztatás, és ezek azok a kérdések, amelyekre csak a játékos találhat választ. Az ember könnyen elfelejti, hogy a Vampyr nem csupán a vámpíros sztorik kliséire épít, hanem igyekszik egy komoly morális dilemmát csempészni a klasszikus vámpírtörténetbe.

Az orvos, aki nem akart vámpír lenni

A történet középpontjában Dr. Jonathan Reid áll, a híres sebész, akit egy éjszaka vámpírrá változtatnak. Az irónia pedig az, hogy az első áldozata valaki, akit különösen fontosnak tart – és ezzel kezdődik el a macska-egér játék a vámpírvadászokkal és a saját bűnökkel. A játékban nemcsak a vámpírvilágot, hanem a 1918-as Londont is felfedezhetjük, és hamar kiderül, hogy a világjárvány és a vámpírok kapcsolata nem csupán egy összeesküvés, hanem valami sokkal nagyobb hatalomnak a jele.

Az, hogy mennyire sikerül Dr. Reidnek megszabadulni a vámpírságtól, vagy hogy mennyire sikerül kitartani az emberség mellett, az mind az érzelmek és a döntések függvénye. Az alapvető kérdés: megölsz ártatlanokat, hogy gyorsabban fejlődj, vagy inkább visszafogod a vágyaidat és próbálkozol más módokon?

A kísértés és a tapasztalati pontok játéka

A játékmenet központjában a döntések állnak, és itt nem csupán a párbeszédek határozzák meg a dolgokat, hanem az is, hogy kikkel találkozunk, és hogyan reagálunk a szituációkra. Az XP rendszer jól ki van dolgozva, de van egy csavar: ha úgy döntesz, hogy nem ölöd meg az ártatlanokat, a játék sokkal nehezebbé válik. Azt persze senki sem mondja, hogy nem lehet sikeresen végigjátszani anélkül, hogy ártatlanokat ölj, de a csábítás állandóan ott van: rengeteg tapasztalati pont vár, ha valaki a fogaid közé kerül.

Az NPC-k nem csupán háttérszereplők – mindegyiküknek van története, háttere, személyisége, és ha egyet megölünk, annak komoly következményei lesznek. Ha egy gyenge elmebeteg emberrel végeztél, annak lesz hatása a közeli karakterekre is, és így a világ egyre veszélyesebbé válik. Az emberek elhagyják a várost, üzletek zárnak be, és minden egyes gyilkosság növeli a káoszt a környezetedben.

A harcrendszer és a nehézségek

A Vampyr harcrendszere egy kicsit darabos, különösen a boss harcok során. Ha túl sokat halogatsz, és nem fejleszted magad, könnyen alulmaradhatsz. A harcok során nemcsak a támadásokra kell figyelni, hanem a staminára is, mivel ha túlságosan elhasználod, Dr. Reid tehetetlenül áll a harc közepén. Viszont a vámpíroké az utolsó szó: ha sikerül kimeríteni az ellenfél állóképességét, akkor a harc végeztével gyorsan helyreállíthatod az élet- és energiaforrásaidat, és újabb képességeket nyithatsz meg.

De ha őszinték akarunk lenni, a harcok sosem lesznek a Vampyr fő erősségei. A történet, a karakterek és a döntések viszik előre az egészet. Az igazi erő nem a harcban, hanem abban van, hogy hogyan alakítod a világot a tetteiddel.

A Switch port – szépség és fájdalom

A Switch port, bár elég jól sikerült, nem tudja hozni a grafikai csúcspontot, amit a PC-s vagy PS4-es verziók. A framerate helyenként ingadozik, és a felbontás sem az igazi. De ez nem teljesen vész el, mert a hangulatot nem rontja el, és a játék mélysége – ami igazán fontos – megmarad. Azok, akik nem ismerik a Switch verzió korlátaiból fakadó apró hibákat, gyorsan beleszerethetnek a történetbe, hiszen a világ és a történetfejlődés képes elvinni a hátán a játékot.