Umihara Kawase Fresh!

A játékmenet: Kezdjünk el ugrálni... de miért van ez ilyen nehéz?

Az alapfelállás egyszerű: Kawase Umihara, egy sushis séf, aki a városban szaladgál, hogy ételt szállítson, miközben – várj, mi van? – az egész játék egy hatalmas platformer, tele házakkal, NPC-kkel és apró küldetésekkel. A játékmenet alapvetően gyerekbarát: kövessük az irányokat, keressük meg a halakat, majd nyomjuk meg az X gombot a megfelelő pontokon. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a játék egy kellemes, kicsit gyerekes platformer lesz.

De aztán, ahogy elkezdesz komolyan ugrálni, és egyre bonyolultabb pályákon találod magad, rájössz, hogy ez nem az a platformer, amire számítottál. A mozgásrendszer nem egyszerű: Kawase egy horgászbottal mozog, amit használva platformokra ugrálhat, ellenségeket lőhet be, és lendületet építhet, hogy egyre messzebb jusson. És amikor mindez működik... hát, mondhatnám, hogy gyönyörű. De nem mindig működik, és ez a játék valódi problémája.

A fizika: Itt nehéz elmagyarázni, hogy miért ne menjünk falnak

A fizika a játéknál egyszerre édes és fájdalmas. A mozgás nem intuitív: amikor lógsz, fel kell nyomnod, hogy lefelé menj, és le kell nyomnod, hogy feljebb. A leírás valószínűleg nem segít, de higgy nekem: ez nem egyszerű. Mikor sikerül, akkor elégedett leszel, de amikor nem, akkor a frusztráció határán találod magad, hiszen elég egy rossz ugrás, és máris újra a föld alatt találod magad. És persze nem hal meg a karaktered, hanem visszakerülsz a pálya kezdetére, de ilyenkor a szégyenérzet és a bukott büszkeség társaságában flangálhatsz egy kicsit, amíg újra meg nem próbálod.

A probléma ott kezdődik, hogy a játéknak nem igazán van egy konzisztens nehézségi görbéje. Egyszerű, rövid küldetéseket teljesítesz, amelyek után következnek a brutálisan nehéz pályák, így sosem érezheted azt, hogy valóban fejlődsz, vagy hogy sikerült előre haladnod a játékban. Ha úgy döntesz, hogy kipróbálod a másik karaktert, aki például repülni tud, azaz tudod, hogy a játék nem tartogat olyan megoldást, ami segítene az eredeti, kemikusan nehéz karakter irányításában. Inkább átugrod a nehézségeket, és élvezed a könnyebbséget. Aztán újra küzdesz a nehéz pályákkal, és elkezded újra a körforgást.

Az alapok és a pörgetés: Miért is fontos a főzés a platformerben?

Két dolog is közbeszól a platformer élménybe: a főzés és a gyűjtögetés. A küldetések során alapanyagokat gyűjtesz, amiket aztán pizzákká, levesekké alakíthatsz, hogy különböző bónuszokat szerezz. Egy étel, amely segít ugrani, vagy egy pizza, ami extra életet ad. De miért is fontos ez? Ha egyszerűen csak elkészíthetsz egy pizzát, ami megkönnyíti az életed, miért ne tennéd meg? Ez a gyűjtögetés és főzés újabb zűrzavart ad hozzá, mivel a játékmenet eredeti ötlete, hogy teljesítesz egy küldetést, gyakran háttérbe szorul, amikor túl sok időt töltesz a főzéssel.

Nem is beszélve a táborhelyekről, ahol állandóan küldetéseket indíthatsz, de ha nem megfelelő a felszerelésed, nem tudsz checkpontot építeni. Miért lenne szükség erre? Egy platformer nem azért van, hogy egy étkezési menüt tanulmányozzunk, vagy próbáljuk megverni a bossokat egy pizza segítségével. Az alapok elvégzése helyett a menü az, amit kénytelenek vagyunk bűvölni.

Zárás: A szórakozás ott van, de nem könnyű megtalálni

Ha egyszer sikerül a játéknak, és valóban repülsz a pályákon, akkor talán elmondhatjuk, hogy megérte. Az alap Umihara Kawase-játékok minden egyes nehézsége és bonyolultsága itt is jelen van, de az átlagos játékosnak valószínűleg egy kis zűrzavart okoz a nem egyenletes nehézség, valamint az a hatás, hogy az élmény nem adja meg a kifizetődő előrehaladást. A játék szórakoztató, de nem könnyű szeretni.

Pozitívumok:

• Szórakoztató és kreatív mozgásrendszer
• Amikor működik, igazán kielégítő
• A főzési és gyűjtögetési elemek különlegessé teszik

Negatívumok:

• A nehézségi szint ingadozik
• A menühasználat túl sok szerepet kap
• A játék helyenként frusztrálóan nehéz