Gripper

A motorozás a jövőben – A vezetési szakaszok izgalmasak, de nem tartanak sokáig

A Gripper egy olyan játék, ami első ránézésre mindent eladott. Futurisztikus motoros száguldozás, egy menő fél-cyber harcos, szintetikus zenék, egy világ, ami a Akira és Blade Runner rajongóinak készült. Az alapsztori, hogy a főhős, None, visszatér, hogy szembenézzen egy elpusztított világgal, és egy robotfej, Zero, akik mindent elrontott, nem tűnik túl bonyolultnak – egyfajta kiberpunk körítésű, akcióval teli szórakozás.

A motorozás, ami a játékmenet egyik fő eleme, kezdésnek tényleg ütős. A futurisztikus csövekben való száguldás, az akadályok kikerülése, és a Quick Time Eventek (QTE) gyors és izgalmas feladatokat adnak. És ott van az a szintetikus zene is, amitől az egész sokkal pörgősebbnek tűnik. A játéknak van egy olyan reszelős tempója, hogy ha nem figyelsz eléggé, biztosan pofára esel. A nehézség fokozatosan emelkedik, és bár frusztráló, hogy sokszor ugyanazt a szakaszt kell újra meg újra végigcsinálni, valami mégis csábító benne. Az elért siker kárpótol azért a rengeteg próbálkozásért.

A boss harcok – A gubancos mechanikák és a kínos ismétlés

A játéknak azonban van egy másik fele is, amiről nem beszélnek annyit a promóciók: a boss harcok. Itt viszont megmutatkozik a játék igazi problémája. Az alapmechanikák nem működnek jól, és a harcok inkább az idegességre, mintsem az ügyességre építenek. A motorodon található "grip cable", vagyis a húzó-kábel, amivel tárgyakat lehet elrántani és visszadobni, egy igazi frusztrációs szörnyeteggé válik, amikor a képernyő tele lesz kisebb robotokkal, bombákkal és hatalmas hullámokkal. A kontrollok érzékenyek, és sokszor úgy tűnik, hogy a játékmenet alapjaiban nem jól van megoldva – amit én próbálok elkapni, azt vagy nem találom el, vagy ha el is találom, akkor nem történik semmi.

Egy példa: az első boss, egy pók-lábas szörny, amit el kell távolítani a lábairól, miközben apró, robbanó kis robotok zaklatják a hátadat. Próbáltam megfogni a megfelelő dolgokat, de rendre egy kis robot robbant rám, vagy véletlenül egy követ húztam magamhoz, ami a szörny közelébe vitte – és ennek következményei vannak. Több mint 30 próbálkozás után egyszerűen nem tudtam már megmondani, hogy mi volt a saját hibám és mi volt a játék hibája.

A Gripper boss harcait tehát inkább a "próbálkozunk, hátha sikerül" típusú élményként lehetne leírni, mintsem valódi taktikai összecsapásként. A végeredmény? Frusztráció, amelyet még az ismétlődő, szinkronizált párbeszédek sem enyhítenek, amik a karakterek szájából hangzanak el minden alkalommal.

A stílus – A játéknak van egy különleges atmoszférája

De ne feledkezzünk meg a játék stílusáról, ami valóban lenyűgöző. A szintetikus, szaggatott zenék, a cyberpunk esztétika és az egész világ felépítése mind-mind azt a hangulatot hozza, amit egy Akira vagy Blade Runner rajongó elvárna. A motorozás maga pörgős, és bár az akadályok elkerülése időnként inkább idegőrlő, az érzés, hogy egyedül vagy a jövő elhagyatott csöveiben, valóban átjön. Az egész vizuális és zenei stílus annyira erős, hogy képes elvonni a figyelmet a játékmenet hibáiról – de sajnos csak egy darabig.

Értékelés

A Gripper nagyon sok potenciállal rendelkezik, de sajnos nem tudja teljesen megvalósítani azt, amit megálmodtak. A motorozás izgalmas, a világ jól meg van építve, és a zene tényleg pörgeti az embert. Azonban a boss harcok és a játék mechanikai hibái teljesen elrontják az élményt, és a végére már inkább türelemjáték, mint szórakozás. Ha nem lenne ennyire frusztráló a harcrendszer, és ha a játéknak nem lenne ennyi unalmas ismétlődése, akkor sokkal többre értékelhetném.

Pozitívumok

• Stílusos világ: A cyberpunk hangulat és a szintetikus zene tökéletesen illeszkednek egymáshoz.
• Pörgős motorozás: A száguldozás izgalmas, és a gyors reakciók szükségessé teszik, hogy élesben tanulj.
• Hangulatos dizájn: A vizuális megvalósítás figyelemre méltó, a világ igazi élménnyé válik.

Negatívumok

• Boss harcok: A harcmechanikák borzasztóan nem működnek jól, a grippelés állandó frusztráció forrása.
• Repetitív hangok: A karakterek dialógusai hamar idegőrlővé válnak, és a bossokat is gyakran ugyanazzal a szöveggel támadják.
• Nehézség és grindolás: A játékmenet túl sokszor esik bele a "próbálj meg valamit, hátha" típusú élményekbe.