Toki

Bevezetés – Az elfeledett klasszikus

A Toki egy 1989-es arkád platformer volt, amit rengeteg rendszerre portoltak, így például NES-re és Mega Drive-ra is. A sztori szerint Toki, a józan észnek ellentmondva, egy gorillává változik, miután a gonosz Bashtar boszorkány elrabolja szerelmét, a hercegnőt. A történet nem túl bonyolult, de a játék hamarosan úgyis rátér a lényegre: Toki feladata, hogy kioltsa a gonoszt, miközben mindenféle szörnyekkel és trükkös akadályokkal kell megküzdenie. És persze mindezt úgy, hogy a legnagyobb fegyvere nem a keze, hanem a halálos nyálkás lövések.

A remake tehát nem csak a grafikai frissítést hozza el, hanem a klasszikus játékmenetet is. Képzeld el, hogy ugyanazokat a szinttervezési ötleteket hozták vissza, mint az eredetiben, és mindezt egy pazar kézzel rajzolt világba csomagolva. Az új dizájn Philippe Dessoly, a manga művész keze alól került ki, és igazán szemkápráztató munkát végzett. Még ha a játékmenet nem is változott túl sokat, a friss látványvilág szórakoztatóan friss hatást ad.

Játékmenet – Új köntös, ugyanaz a régi küzdelem

A játékmenet valójában nem változott, ami egyébként nem is feltétlenül baj. Toki ugyanúgy csak oldalra, felfelé és átlósan tud lőni (mert hát miért is változtassunk rajta?), tehát még mindig a precíz spittelésekre építkezhetünk. Az alapvető mechanikák, bár nem túl bonyolultak, roppant szórakoztatóak tudnak lenni, ha ráérez az ember a játék ritmusára. És persze, jönnek azok a kis trükkös megoldások, amikor egy-egy power-upot próbálunk megszerezni, de közben egy ellenség elég olcsón végez velünk. Na, ez az a tipikus Toki-s csalás, amire igazából már fel kell készülni, ha nem akarjuk többször is ugyanott végezni.

De ne is keressük az újító elemeket. Toki egyszerű és kemény platformer, ami nem finomkodik. Egy éles kanyar után mindjárt a földön találjuk magunkat, és mivel Toki egyetlen találattól elhalálozik, nem árt nagyon figyelni. A főbossok külön kihívást jelentenek, mert bár rendesen el kell őket gyötörni, egy apró érintés és vége a történetnek.

A nehézségi szint – Miért halunk meg mindig?

Bár a játék nem bonyolítja túl a dolgokat, a nehézségi szint egyes szakaszokban eléggé bosszantó tud lenni. Egy-két ugrás és máris elbuktunk, de mindez nem annyira a játék hibája, mint inkább az elavult arkád logika öröksége. Ez egy arcade játék, tehát kifejezetten arra van kitalálva, hogy többször próbálkozzunk, és ha nem sikerül, tegyünk bele több érmét. Ha tényleg sikerül túljutnunk a hat szinten, az szinte rögtön másfél órás élmény, de előtte legalább három-négy órát biztosan el fogunk tölteni a legapróbb hibák kikerülésével.

Egyébként a nehézségi fokozatok közötti váltás határozottan szembetűnő: ha a legkönnyebbre állítod, szinte végig lehet menni, de ha a legnehezebb fokozaton próbálkozunk, akkor a második szinten is elakadhatunk. Így aztán valóban sok próbálkozás szükséges, hogy a végére jussunk, viszont mivel a szintek rövidek, végül egész hamar elérhetjük a célt, ha sikerül megtanulnunk a megfelelő mozdulatokat.

Grafika – A kézzel rajzolt gyönyör

A grafika az, ami igazán kiemelkedő ebben a remake-ben. A régi játékot egy igazi művész, Philippe Dessoly rajzolta át, és minden egyes sprite, háttér és animáció egy új szintre emeli a látványt. A karakterek életre kelnek, a szörnyek menőbben néznek ki, és a színek is frissek, élettel teli, mint egy új napfény. Ez mind jól hangzik, de sajnos a régi játékmenet nem ad elég okot, hogy hosszú órákon át élvezzük a vizuális élményt.

Zárás – A nosztalgia új köntösben

A Toki nem fogja forradalmasítani a platformer műfajt, de szórakoztató élményt adhat, főleg annak, aki még régről ismeri az eredetit. Ha szereted a kihívásokat, és nem bánod, hogy néhány áruló trükk a játék világában elbújik, akkor érdemes adni neki egy esélyt. Az új dizájn szemet gyönyörködtető, de a játékmenet ugyanaz maradt, ami nem mindenkinek lesz elég ahhoz, hogy valóban újra végigjátssza a játékot. Az árát viszont már nehéz megindokolni, hiszen gyorsan véget ér, és nincs is túl sok visszatérési értéke. Az egyetlen nagy értéke, hogy ha imádtad az eredetit, akkor ez a remake éppen úgy szórakoztatni fog, mint annak idején.