The Turing Test

A filozófia és a logikai feladatok keveréke

A játék első és legfontosabb erőssége, hogy igazán érdekes alaphelyzetet és történetet kínál. Az egész szituációban ott van az AI és az emberi tudat közötti különbségek elemzése, miközben Ava és a gépi mesterséges intelligencia, T.O.M, folyamatosan eszmecserét folytatnak. A párbeszédek néha filozofikusak, és bár nem mélyednek el túlzottan a témában, mégis hozzáadnak a játék hangulatához, és képesek elgondolkodtatni az emberi és gépi tudat különbözőségeiről. Ugyanakkor Ava karaktere egy kicsit furcsa, mivel nem tűnik túl okosnak, figyelembe véve, hogy egy galaktikus expedícióra választották. De hát na, nem minden karakter lehet Sherlock Holmes.

A történet kifejezetten szórakoztató, és bár nem mondom, hogy végig izgalmas, de elég érdekes ahhoz, hogy az ember ne unja meg túl gyorsan. Az igazi kérdés, hogy a logikai feladatok mennyire tartanak minket fenn. Nos, kezdjük ott, hogy a játék alapvetően egy Portal-szerű puzzle-feladatsorozat, csak éppen humor és trükkös megoldások nélkül. A fő feladatunk az, hogy különböző elektromos töltéseket kell áramoltatni a szobákban, hogy elérjük a kívánt helyet. Az elején elég egyszerű, egy színű töltésekkel dolgozunk, de ahogy haladunk előre, egyre bonyolultabb kombinációkkal találkozunk, mint például kapcsolók, mágnesek és fényhidak. Az alapmechanika tehát nem rossz, de valami mégsem stimmel.

A kihívás hiánya

Most jön a feketeleves: a játéknak van egy komoly problémája, ami a puzzle-ökkel kapcsolatos. Miért? Mert hiába érdekesek, a legtöbb feladat túl könnyű. És nem azért könnyűek, mert én vagyok egy zseni (bár lehet, hogy az is vagyok), hanem mert nem igazán dolgoznak ki olyan igazán kifinomult megoldásokat, amik miatt az ember wow élményt kapna. Az egész játék inkább a „lassan lépdelj előre, megoldasz egy pár egyszerű feladatot, majd jöhet a következő” típusú érzést kelti. Hiába próbálkozik a játék a végén nagyobb, több szobát átfogó feladatokkal, a nehézségi szint csak azért nő, mert több szobában kell végezni a feladatokat, nem pedig azért, mert valami igazán okos és kreatív megoldásra lenne szükség.

A Turing Test tehát nem igazán kényszeríti ránk azt az „aha!” pillanatot, amire számítanánk, ha egy ilyen filozófiai alapú kirakós játékot játszunk. Érdekes, hogy a másik nagy hatás, amit a játék hoz, az a The Witness, amely szintén egy szellemi kihívást kínál, de sokkal mélyebb és változatosabb puzzle-ökkel. Ha a játékot Portal-hoz hasonlítjuk, akkor azt kell mondanom, hogy az a mindbending élmény itt teljesen elmarad.

A grafika és a hangok

A grafikával sincsenek nagy meglepetések: a sterilitás és a hideg, űrre jellemző helyszínek megfelelően ábrázolták, de nem lesz tőle eláll a lélegzeted. A játék azért jól néz ki, de nem sok mindent mutat. A switch port remekül fut, és semmiféle lassulást vagy hibát nem tapasztaltunk, ami azért egy eléggé stabil élményt biztosít. A hangok és a szinkron viszont kiemelkednek: T.O.M hangja kifejezetten jól eltalált, és a szinkronszínész remek munkát végzett.

Értékelés: 7 / 10 – Egész jó

A The Turing Test egy nagyon szórakoztató, de nem túl nehéz kirakós játék. A történet és a filozófiai háttér érdekesek, de a puzzle-ök nem igazán képesek megadni a várt szellemi kihívást. A játék remekül fut a Switch-en, és bár nem mondanám, hogy felejthetetlen, mindenképpen érdemes kipróbálni, ha valami könnyedebb, de gondolkodtató élményre vágysz.