The House Of The Dead 2: Remake

Bevezetés: A fegyver a kézben, a célzás a levegőben

A The House of the Dead 2: Remake tisztességes igyekezettel hozza vissza a 1998-as klasszikus élményét, de sajnos már az alapvető irányítási problémák miatt nem tudom azt mondani, hogy a játék tökéletes lenne. Mert bár a grafika szép, a hangulat (a borzalmas szinkronszínészekkel együtt) hozza a régi ízt, de az irányítás sajnos egy olyan „alapvető” hibába ütközik, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Játékmenet: A hullák repkednek, de a célzás nem

A House of the Dead 2 mindig is arról volt híres, hogy gyors, pörgős light gun shooter, ahol minden egyes golyó, amit elhullajtunk, egy zombit küld vissza a földre. Az új verzió grafikai frissítései jól néznek ki, a zombik darabjaira hullanak, ahogy azt a műfaj megköveteli, de... hogy is mondjam, a célzás? Az egyszerű irányítási mechanizmus helyett, amit egy light gun játék elvárna, a Switch verzió két lehetőséget kínál: az analóg joystickot és a giroszkópos vezérlést. Ezzel nincs is alapvetően baj, de az irányítás mindkét verziója annyira el van csúszva, hogy az egy élvezetes játékélmény helyett egy frusztráló beállítási háborúvá válik.

A giroszkópos célzás elvileg jó ötlet lenne, de gyakorlatilag már az alapbeállításoknál is annyira instabil, hogy az egész élmény idegölővé válik. A célkereszt állandóan eltér, az érzékenység állítgatása sem segít, és végül úgy érzed, hogy egyszerűen nem tudod eltalálni azt a kényelmes, megfelelő beállítást, ami tényleg működne. Az analóg kormány pedig, ahogy azt már a korábbi verziók is mutatták, rettenetesen nem intuitív. Az érzés olyan, mintha egy light gun játékot próbálnál játszani egy egérrel – na, ez nem működik jól.

A grafika és a hangulat: Tényleg még mindig elbírjuk?

A grafikai frissítések egyébként nem rosszak. A zombik és a különböző helyszínek valóban friss és szórakoztató megjelenítést kaptak, de valahogy mégis úgy érzem, mintha a játék igazi varázsa csak az első néhány percben lenne. A pályák és a design egész jól ötvözik a régi ízt a modern megjelenítéssel, de sajnos, ahogy a célzás, úgy az egész élmény sem sikerült tökéletesre. A szinkronszínészi munka pedig... hát, azt hiszem, nem véletlen, hogy a szörnyű dialógusokat már-már egyfajta nosztalgikus humorral kellene szemlélni.

A legnagyobb meglepetés talán az, hogy még mindig van mitől elborzadni a zombik ordításain és a robbanások hangján. Az a fajta hangulat, ami egy 90-es évekbeli arcade shooter-től elvárható, itt tökéletesen megvan, de ha nem sikerül élvezni a játékmenetet, akkor a grafika és a hang már nem tudják menteni a helyzetet.

Zárás: Nosztalgia, ami eltévedett

Összességében a The House of the Dead 2: Remake sajnos nem tudja megugrani a modern elvárásokat. A régi játék szellemét sikerült megidézni, de az irányítás és a játékmenet modernizálása inkább lejjebb viszi az élményt, mint emelné. Bár az alapanyag még mindig szórakoztató, és a grafikai frissítések helyén vannak, a beállítások és a gyenge irányítás miatt nem érzem azt, hogy az új verzió valóban ki tudta volna használni a Switch adta lehetőségeket.