Operation Night Strikers

A retró lövöldözés újratöltve

A Operation Night Strikers egy igazi retro lövöldözős gyöngyszem, ami három különböző játékkal fűszerezi a programot. Ha valaki azt gondolta volna, hogy a light gun játékok halottak, hát tévedett. Itt van három klasszikus, amely még mindig pazar élményt nyújt. Kezdjük mindjárt az alapjátékkal, a Operation Wolf-lal. Egy igazi, szétloccsanós, amerikai katonás akció, amiben egy Uzi van rögzítve az arcade géphez – mit kell ezen magyarázni, hát ez már akkor egy mini forradalom volt.

De nem állunk meg itt, jön a Operation Thunderbolt és a Space Gun is, amik szintén egy-egy bombasztikus élményt adnak, bár egy kicsit más irányból közelítve a dolgokat. Míg az előbbi inkább katonásabb, addig az utóbbi már egy igazi xenomorphos-szerű túrázós lövölde, ami egy újabb szintet hozott a light gun műfajába. A legnagyobb ütést viszont a Night Striker adja, amit valójában nem is egy hagyományos light gun játék, hanem egy futurista autós lövöldözős game, amiben a kocsit a levegőbe emelheted.

A mecha és a fények városában

A Night Striker talán a legkülönlegesebb a csomagban, hiszen nem egy egyszerű light gun játék, hanem egy futurisztikus autós kaland, ami egyesíti a Space Harrier-t és a Blade Runner-t egy izgalmas, pörögve változó világban. Ezzel egy időben a szinttervezés, a zenék és az egész hangulat olyan világba repítenek, ahol a látvány, az 1980-as évek sci-fi hatásai és a brutális gyorsaság minden egyes pillanatot izgalmassá varázsolnak.

A Zuntata által készített zenei aláfestés igazán egyedivé teszi a játékot. A különböző pályák, a színes neon világ és a dinamikusan változó helyszínek egy olyan élményt adnak, ami simán kiemelkedik a retró gyűjtemények tengeréből. Ha egyetlen játékot kellene kiemelni a csomagból, az biztosan a Night Striker lenne – olyan magával ragadó, hogy ha valaha is játszottál a régi OutRun-nal, akkor egy erősebb verzióját találod itt.

A vezérlés – azt is meg lehet oldani

Mivel a light gun játékok híresek a remek irányíthatóságukról, nem csoda, hogy az M2 nem hagyott minket lógva. A gyro-aiming eszközt itt is bevethetjük, és a hatás tényleg meglepően jól működik, ha egy kicsit ügyesebbek vagyunk vele. Persze, ha valaki igazán a light gun érzésre vágyik, akkor előkerülhet egy USB egér, ami igazán komoly élményt ad, ha van egy szép sima felület a kezünk ügyében. A Joy-Con vezérlés egyébként szintén rendben van, bár az érzékenység finomhangolása még tökéletesíthető lett volna. A legnagyobb öröm, hogy a portolt verziók nem nyújtanak olyan gagyi élményt, mint a legtöbb más gyűjteményben, a vezérlés tényleg jól átadja a szórakozást.

A portok – nosztalgia, de nem minden arany

Az emuláció egyébként szuper lett, ami nem is meglepő, hiszen az M2 mesterei ennek a műfajnak. A grafika gyönyörűen visszaadja a régi arcade hangulatot, de a portok között akad néhány olyan verzió, ami nem jön át annyira, mint az eredeti gépeken. A Famicom és a Mega CD verziók érdekesek, de ha pixel-perfect élményre vágysz, akkor a régi arcade gépeken elért szintet nem érhetik el. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szórakoztató velük játszani, de inkább az igazi régi motorosoknak és nosztalgiázóknak érdemes felfedezni őket.