DOOM

A pokol vizein

A DOOM mindössze annyit mond: „Itt vannak a démonok, ott a fegyvered, most öld meg őket”. Nincs magyarázat, nincs hátsó szándék – csak te és a démonok, mindenféle körítés nélkül. A játékmenet nyers, pörgős, a cél egyértelmű: csinálj minél nagyobb kárt a pokol teremtményeiben, mindegy, hogy mit használva, csak végezd el a feladatot. Ez az, ami igazán megfogott: a DOOM nem ad semmilyen szünetet. Ha lassú vagy, akkor egy démon pillanatok alatt végez veled, de ha gyors vagy, akkor te leszel a hajsza fenevadja.

A játékmenet pofonegyszerű: nincsenek irányzékok, a célzás a képernyő közepén lévő keresztvonalra alapul. Ez a gyors reakcióképességet és az állandó mozgást igényli, ha életben akarsz maradni. Miután megszoktad, hogy nem állhatsz meg egy pillanatra sem, kezd eluralkodni rajtad a mánia: a játék egyszerűen pörög. Hozzáadódik még a glory kill rendszer, amivel az ellenségeket végezheted ki brutálisan – ezek a jelenetek először még borzongatóak, de aztán már az egyik legélvezetesebb része a játéknak.

Egy igazi fenevad

Amint felöltöd a híres zöld Praetor páncélt, a dolgok még inkább felpörögnek. A páncél folyamatos fejlesztése és az új fegyverek (mint a láncfűrész vagy a rakétavető) mind-mind fokozzák az akciót, de persze nem a szokásos módszer szerint. A pályákon elrejtett Praetor Tokenek és a fegyverekhez elérhető upgrade-ek lehetővé teszik, hogy folyamatosan fejleszd a karaktered, így újabb és újabb halálos eszközöket vethetsz be a démonok ellen.

A játék 13 változatos pályát kínál, mindegyiknek megvan a maga hangulata, a Mars felszínétől kezdve egészen a pokol mélyéig. A látvány egy Switch játéktól elképesztő – persze a képernyőn előforduló nagyobb csatáknál érezhetjük, hogy a konzol nem képes mindent hibátlanul kezelni, de ezt az élmény nem öli meg. A zene és a hanghatások is nagyon jól sikerültek: az akció közepette szinte már az adrenalin teszi a dolgát, a zenére pedig nehéz nem rázendíteni.

A Switch-nek van ára

Már az első percekben érezni, hogy a játék a hordozhatóságra lett optimalizálva. Ha kézikonzolon játszol, szinte hibátlanul fut – 720p-ben, de nekem kifejezetten tetszett, ahogyan a képernyőn a grafika megjelenik. De amikor dokkolva játszunk, az élesség csökken, és ha több ellenség kerül a képernyőre, akkor a frame rate is meg-megcsappan, ami elég zavaró tud lenni. Ezek a problémák nem mindig jelentkeznek, de ha megtörténnek, akkor érdemes róluk beszélni.

Ami viszont igazán bosszantott, az az audio. A glory kill-ek közben néha nem jönnek a hangok, és a zenei aláfestés is hullámzó minőségű. Ezt a hibát jó lenne javítani egy frissítéssel, mert egy ilyen pörgős játékban, ahol minden másodperc számít, a hangkulissza nagyon fontos.

Multiplayer és arcade mód

A DOOM multiplayer része sem piskóta, és itt a Panic Button csapata igazán nagyot alkotott. Az invitációs rendszer egyszerű és funkcionális, igazán kényelmes a barátok meghívása és a meccsek szervezése. A játékmódok, mint a Team Play, Free-For-All és Deathmatch mind remek szórakozást kínálnak, és persze a démonok szerepét is be lehet tölteni, ami egy érdekes új színt ad a játéknak.

Az arcade mód is tökéletes választás, ha nem szeretnél a történettel foglalkozni. Itt a cél, hogy minél több démon hulljon, miközben egy szorzóval növeled a pontjaidat. A játékmódhoz választhatsz bármelyik pályát, így ha már máshol végigjátszottad, könnyen belevághatsz az új élménybe.