Tennis World Tour 2

A tökéletes ütés illúziója

A Tennis World Tour 2 alapvetően egy komoly sport szimulátor, ami a tökéletes ütésekre és azok pontos elhelyezésére épít. Az elképzelés remek, de a megvalósítás már egy kicsit más tészta. Az alapjáték egyáltalán nem simogatja a játékost, sőt, inkább frusztrálja, miközben folyamatosan azt érzem, hogy próbálkozom a megfelelő időzítéssel, de az egész játék valamiért mindig más irányba megy, mint amit én akarok. A mozgás animációi nem elég fejlettek, és a karakterek olykor mozdulatlanul állnak, miközben a labda elhalad mellettük. Mintha a játék folyamatosan küzdene önmagával.

A framerate is hagy némi kívánnivalót maga után, főleg kézi módban, ahol még a sima mozgások is döcögnek. Olyan érzésed lesz, mintha egy régi, túlterhelt konzolon próbálnál játszani, ahol a játékmenet egyáltalán nem közelíti meg azt a fluiditást, amit elvárnál egy modern sport szimulátortól.

A karakterek és a játékmódok, amik nem mentenek meg

Ami tényleg működik, az a választékos karakterkészlet, amit a játék kínál: 38 profi teniszjátékos közül választhatsz, és mindegyiknek van egy-egy egyedi játékmenete. Az edzések, a különböző versenyek és a karrier mód, ahol saját teniszezőt hozhatsz létre, szintén kellően változatosak. Itt aztán szabadjára engedheted a fantáziádat, próbálhatsz felkészíteni a sztárokat a legnagyobb versenyekre, csakhogy az a fránya játékmenet megint elrontja az egészet.

A meccsek időnként teljes káoszba torkollnak, és nem azért, mert túl izgalmasak, hanem mert az AI egyszerűen nem reagál úgy, ahogy kellene. A legszembetűnőbb, hogy az ellenfelek állandóan hibáznak: a szervák dupla hibák, a könnyű visszaütések rendre kint landolnak. Ez mind-mind olyan, mintha a játék direkt neked akarná megnehezíteni a dolgodat, miközben elvárja, hogy te folyamatosan hozd a formát.

A labdamenetek, amik sosem jönnek össze

A játékban található egy szerváló rendszer, ami alapvetően jól hangzik: a labda eldobásának időzítése és a megfelelő ütés ereje mind-mind befolyásolják a játék kimenetelét. De ahogy a játék más részei, úgy ez sem működik igazán. A szervák és a pontok kimenetele olyan, mintha egy nyúlfarknyi esélyed lenne bármire is. Még akkor is, ha minden pontosan van beállítva, a végén gyakran az történik, amit nem vársz.

A meccsek a legtöbb esetben nem a stratégia vagy a képességek alapján dőlnek el, hanem inkább az AI hibáinak köszönhetően. Mindez nem segíti elő azt az érzést, hogy valami igazán ügyes mozdulattal szerzett győzelmet arattál, sokkal inkább csak szerencsén múlik, hogy mikor hibázik a gép.

Miért nem működik a kártyás rendszer?

És most jön a kedvenc újításom: a kártyás rendszer. Tudom, hogy próbálták feldobni egy kicsit a dolgokat, de végül inkább zűrzavart teremtett. A játék során megszerzett pénzből vásárolhatsz kártyákat, amik valamilyen előnyöket biztosítanak a meccseken, mint például gyorsabb fáradtságcsökkentés, erősebb ütések, vagy jobb szervaválaszok. De az a helyzet, hogy ezek a kártyák semmilyen valódi hatást nem gyakorolnak a játékra. Úgy érzem, hogy inkább egy kényszermegoldás, ami nem illeszkedik a szimulációs hangulathoz, amit a játék elvileg képvisel.

Miért ne válaszd?

A Tennis World Tour 2 tehát egy játék, ami próbálkozik, de valahogy nem éri el a célját. A játék alapötletek jók, de a megvalósítás annyira nyögvenyelős, hogy az egész élmény inkább frusztrációval teli, mintsem szórakoztató. Ha igazi teniszes szimulációra vágysz, és nem vagy hajlandó az AI gyenge teljesítményével, a mozdulatlan karakterekkel és a folyamatos technikai problémákkal küzdeni, akkor inkább válaszd az AO Tennis 2-t, ami legalább nem kínál ilyen irritáló hibákat.