Superbeat: Xonic

A jó hír: nagyon is van keresnivalója itt. A rossz hír: főleg érintőképernyőn vannak olyan irányítási problémák, amik megakadályozzák abban, hogy tényleg hibátlan legyen. Ettől függetlenül ez még mindig egy vérbeli, klubszagú ritmusjáték, amit nehéz letenni, ha egyszer rááll a kezem.

Történet nincs, beat van

Ha ismerős a DJMax-féle filozófia, akkor pontosan tudod, mire számítsz: nincs sztori, nincs körítés, csak zene és ritmus. A hangsúly teljes mértékben a soundtrackre kerül, ami itt kifejezetten erős. Közel 70 szám, koreai és japán szerzőktől, műfajok széles skáláján: house, vokális pop, jazz, techno, trance, samba, dubstep, sőt még technikás metal is becsúszik.

A válogatás mégis egységes. Inkább klubbarát, tánctér-kompatibilis darabok dominálnak, és végig volt bennem egy kellemes Dance Dance Revolution / Beatmania deja vu. Ez nálam mindig jó jel.

Játékmenet: klasszikus alapok, modern csavar

A játék maga letisztult, klasszikus ritmusjátékos felépítésű. A hangjegyek egy alagútszerű térben, középről kifelé haladnak, és amikor elérik a kör peremét, ott kell eltalálnom őket. Az egész nagyon jól olvasható, még akkor is, amikor már őrült mennyiségű információ zúdul rám.

Az alapmód a 4track, ahol oldalanként két sáv van: alacsony és magas hangok. A 6track ezt három sávra bontja, logikusan kiosztva a D-pad és a gombok között. És igen: a Switch különálló D-pad gombjai meglepően jól működnek ebben a rendszerben. Kézre áll, természetes, pontos.

Ehhez jönnek a különböző hangjegytípusok:

• sima koppintás
• hosszan tartott nyomás
• flick (analóg kar fel-le rántása)
• slide (analóg kar kitartott irányba tolása)

A legnehezebb 6trackFX módban még az L/R gombokkal aktiválható FX note-ok is bekerülnek. Papíron soknak tűnik, gyakorlatban viszont nagyon jól kiegyensúlyozott az egész.

A játék időzítés szempontjából kicsit megengedőbb, ami hosszú kombókhoz vezet, és amikor minden összeáll, eszméletlen flow-élményt ad. A chartok nem csak a fő dallamot követik, hanem kísérő ritmusokat, ellenpontokat is, így tényleg úgy érzem, hogy játszom a zenét, nem csak lekövetem.

Felépítés és haladás: okos, motiváló

Két fő mód van. A Stage mód háromszintes blokkokra osztja a játékot: minden szinten választhatok pár szám közül, egyre nehezebb felhozatallal. Pontozás, értékelés, XP – szépen, fokozatosan tanít meg jobban játszani.

A World Tour már a keményebb falat. Itt különböző klubokban kapok kihívásokat: hosszú kombók, minimális hibaszám, vagy épp eltorzított szabályok (tükrözött pálya, eltűnő jegyek). Ezek brutálisan nehezek tudnak lenni, de pont ettől jók.

A DJ Icon rendszer kifejezetten ötletes: felszerelhető bónuszok, amik segítenek túlélni nehezebb számokat, több XP-t adnak, vagy védelmet nyújtanak egy-egy elrontott rész ellen. Ez nem csalás, inkább tanulást segítő mankó.

Irányítás: itt kezd fájni

És akkor jöjjön az a rész, ahol kicsit megroppan a varázs. A Switch aszimmetrikus analóg kar elrendezése nem ideális ehhez a rendszerhez. A jobb kar könnyen flickelhető a gombokról, a bal viszont elérhetően távolabb van a D-padtől. Gyors részeknél ez bizony számít. Meg lehet szokni, lehet trükközni (Joy-Con szétválasztás, „claw grip”), de sosem lesz tökéletes.

A nagyobb gond viszont az érintőképernyő. Pedig papíron ez lenne az ideális mód: tablet módban, két hüvelykujjal játszani zseniális érzés lenne. Csakhogy:

• flickek néha nem regisztrálnak
• slide vagy hold jegyek idő előtt elengednek
• teljesen kiszámíthatatlanul

Egy ritmusjátékban ez halálos bűn. Egy hosszú kombót így elveszíteni nem kihívás, hanem frusztráció. Emiatt végül én is visszatértem a gombos irányításhoz, hiába szerettem volna tapizva játszani.

Ráadásul FX note-okra nincs touch mapping, így a 6trackFX érintőn eleve kényelmetlen.

Prezentáció: stílusos, letisztult

Ami viszont kifogástalan, az a megjelenés. A számokhoz illeszkedő háttérvizualizációk remek hangulatot adnak, anélkül hogy zavarnák az olvashatóságot. Techno alatt villódzó neon, popnál napfényes tónusok – minden számnak van saját karaktere.

Apró fájdalmam, hogy a számok elején felvillanó art cardok túl gyorsan eltűnnek. Jó lett volna külön galériában nézegetni őket. És igen, a játék kb. 7 GB-ot foglal, ami Switchen nem kevés, főleg ha a VOEZ méretéhez hasonlítom.

Zárás

A Superbeat: Xonic egy erős, magabiztos ritmusjáték, fantasztikus zenékkel és kielégítő játékmenettel. A fejlődési rendszer okos, a kihívás élvezetes, és amikor minden klappol, igazi zenével együtt lélegző élményt ad.

Az érintőképernyős problémák miatt nem ez lesz a legjobb választás, ha kizárólag tapizós ritmusjátékot keresel – ott a VOEZ vagy a Deemo. De ha nem bánod a gombos irányítást, akkor ez egy nagyon erős belépő a Switch ritmusjátékos elitjébe.