Storm Boy

A sztori és az érzelem

A Storm Boy alapja egy 1964-es gyerekregény, ami a barátságot, a természetet és a viharos partokat öleli fel. Egy kisfiúról és egy pelikánról szól, akik mély kapcsolatot alakítanak ki egymással. Ha belemész a történetbe, rájössz, hogy nem csupán egy gyerekmeséről van szó, hanem valami sokkal inkább elgondolkodtatóról. Bár a játék sokkal inkább egy interaktív történet, mint hagyományos értelemben vett játék, amit én különösen értékeltem, az a mód, ahogyan egyszerűen, de mégis hatásosan átadja a történetet.

Aki ismeri a gyerekeknek szóló könyveket, annak biztosan megvan az a valami, amitől a történet még érett fejjel is hatással van. De azért elmondom: nem egy epikus, túlságosan elgondolkodtató drámát kaptunk, hanem egy könnyed, mégis szívszorító élményt, ami egy kis szünetet ad a mindennapokból. Az érzelmi hatás mindenképpen ott van, ha nem is annyira a sztori bonyolultságában, mint inkább annak egyszerűségében. Ha valami igazán képes megérinteni, akkor az az, hogy minden szempontból igyekszik megmutatni a természet szépségeit – akár egy kisfiú szemén keresztül.

Játékmenet: Egy kis nosztalgia és néhány furcsa döntés

A játék alapvetően egy 2D-s oldalnézetes "futás", amely során végigvisszük a sztorit. Ráadásul, mintha az egész valahol egy mesekönyv oldalain keresztül folytatódna, hiszen minden fontosabb történeti elem szöveges formában jelenik meg a játék során. Az egész tempója kicsit olyan, mint egy régi iskolai mesélés, ami egy kis varázslatot csempészett az egészbe.

Itt-ott mini-játékokkal találkozunk: a labdahajigálás, egy rövid repülés és a tutajon való úszkálás mind-mind elénk kerül, de igazából semmi nem túl izgalmas vagy kihívást jelentő. Mégis, ha éppen nem akarunk velük foglalkozni, egyszerűen átugorhatjuk őket – amit őszintén szólva, elég könnyen meg is tesz az ember. Bár kedvesek, egy idő után inkább zavarnak, mintsem hogy bármilyen komoly élményt adjanak. Az egész játékmenet inkább arra koncentrál, hogy elmesélje a történetet, nem pedig arra, hogy aktívan bekapcsoljon minket.

Amit a játék ügyesen csinál, az a hangulat megteremtése. A gyönyörű kézzel rajzolt grafikák és az egész vizuális stílus olyan érzést ad, mintha egy klasszikus gyerekkönyvbe csöppentünk volna, de közben a viharos partok és a pelikanok tényleg életszerűek. Az effektek és a háttérzene is rendben vannak, de a mini-játékok zökkenői és a hibás textúrák sokszor kilógnak a képből.

A grafika és a technikai finomságok

A Storm Boy egy vizuálisan megnyugtató, de egyben kifinomult élményt is ad. A kézzel rajzolt grafikák szépek, a partvidéki tájak elbűvölőek, és végig azt az érzést adja, hogy egy mesébe csöppentünk. Mégis, itt jön a csavar, hogy a játéknak vannak grafikai hibái. A textúrák nem mindig tökéletesek, és a kép kicsit elmosódik olykor-olykor, ami nem igazán passzol az összhangba. Kár, mert az egész játék egyértelműen a vizuális élményre épít, de sajnos néhány technikai malőr lehúzza a szintet.

Értékelés

Miután végigvontatjuk magunkat a játék történetén, valami furcsa érzés marad bennem. Miért is érzem úgy, hogy egy-egy pillanatot ugyanúgy megélhettem volna régen is egy kis reggeli meseolvasás közben? A játék rövidsége elég csalódást okozott, hiszen ha sietsz, tíz perc alatt már túl is vagy rajta. Azonban, ha nem vársz el tőle mélyebb játékmenetet vagy hosszú órákat, akkor simán elviszi a figyelmedet a meséje és a hangulata.

Kulcspontok

• Pozitívumok
• Megható, egyszerű és szép történet
• Csodás kézzel rajzolt grafikák
• Nyugtató, atmoszférikus hangulat
• Tökéletes választás, ha gyors élményt szeretnél

• Negatívumok
• A játékmenet nem túl izgalmas, és könnyen átugorható
• A grafikai hibák és a nem mindig megfelelő textúrák rontanak az összképen
• A mini-játékok túlságosan egyszerűek és nem adnak igazi kihívást