SPY×ANYA: Operation Memories

Az alapvetés: Anya és a fotók

A játék történeti szála egy egyszerű küldetés köré épül, ahol Anya naplóját kell kitölteni fotókkal, miközben különböző helyszínekre látogattok el. Az egész olyan, mint egy Pokémon Snap, csak épp nincs annyi szabadság, hogy igazán kreatívan fotózd le Anya mindennapjait. A játék célja, hogy annyi fotót készíts, amennyit csak tudsz, miközben egy-egy apró küldetést teljesítesz. A kontrollok egyszerűek, és elég könnyen megszokhatóak, tehát nem is kell sok idő, hogy ráérezzünk, hogyan érhetjük el a tökéletes képet. A gond itt az, hogy minden annyira vezetett, hogy nem igazán érezzük magunkat szabadon a fényképezésben, hanem inkább csak "kattints, mikor itt az idő" érzésünk van.

A minijátékok és a napi rutin: Kicsit monoton

A minijátékok a játékmenet nagy részét alkotják, és bár egyesek kifejezetten szórakoztatóak, mások inkább kicsit laposak és unalmasak. A Yor által vezetett beat-'em-up és a dodgeball például a legrosszabb pillanatok közé tartoznak. Az egész érzés olyan, mintha a játék kicsit túl messzire ment volna, próbálva bővíteni a választékot, miközben a legjobb részek valóban csak a fényképezésre és a kirándulásokra korlátozódnak.

Bár a minijátékok különböző nehézségi szinttel rendelkeznek, mégis érezni, hogy ezek nem annyira a fő szórakozást jelentik. A játékban végzett napi rutinok (iskolai teendők, időtöltés Anya családjával) mind ugyanazt a struktúrát követik, és bár egy-egy játékos az összes kiegészítő tartalmat is megpróbálhatja, gyorsan rájön, hogy semmi sem kötelező ahhoz, hogy tovább haladjunk a történetben. Az egész egyszerű és szórakoztató, de hiányzik belőle a változatosság.

Az anime világának vizuális megjelenítése: Szép, de nem lenyűgöző

A grafika és a karakterek vizuális megjelenítése jól visszaadja az anime hangulatát, de nem nyújt olyan szintű látványorgiát, amit egy Switch-játékban elvárhatunk. A karakterek, különösen Anya, a maga bájos módján, kellően átjönnek, de mozgásuk és animációjuk egy kicsit rigid, így a mozgások során nem mindig olyan folyékony, mint szeretnénk. A vizuális stílus nem borítja fel a világot, de egy kifejezetten kedves, szórakoztató, aranyos élményt nyújt, ami nem akar többet, mint amit ígér.

A töltési idők egyébként nem túl hosszúak, de Anya szünetelése az új területre való belépésnél vagy kilépésnél egy kis időre megakasztja a ritmust, ami zavaró lehet, ha órákig játszol. Ezt a fajta lassulást egyértelműen nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A zene és a hangulat: Alap, de kellemes

A zene abszolút nem az, ami megdobja a játékot. Bár jól illeszkedik az anime hangulatához, elég hamar elfelejted, hogy egyáltalán létezik, annyira semleges és semmi extra. A hanghatások, mint a fékezés vagy a fotózás azonban jól érzékeltetik a különböző akciókat, szóval bár nem a zene lesz a legemlékezetesebb rész, az alap hanghatások teljesen megfelelőek.

Záró gondolatok

A Spy x Anya: Operation Memories egy kellemes, szórakoztató kis játék, de nem mindenkinek való. Azoknak, akik szeretik az anime világot, és szeretnék egy kicsit megélni a kedvenc karakterük mindennapjait, remek választás lehet. Az egyszerű, vezetett fényképezés és a kis minijátékok kombinációja jó alapot ad, de nem hagyja elég teret a kreativitásnak vagy a kihívásnak. Aki nem ismeri a Spy x Family karaktereit, könnyen elveszítheti az érdeklődését, hiszen a játék nem igazán próbálja meg elmagyarázni a történetet, hanem inkább feltételezi, hogy már mindenki tudja, mi miért történik. Ha szereted a könnyed, kellemes élményeket, és nem bánod a kisebb hiányosságokat, akkor ez a játék jó választás lehet.