A történet egy kanadai fiú kalandjait meséli el, aki egy furcsa tudós által kapott horgos pisztollyal indul el, hogy megmentse a Földet a Spheroids nevű idegen lényektől. Ha nem esnél hasra a sztoritól, nem vagy egyedül. A történet valóban egy üres, szinte semmilyen alapot ad a játéknak, és az egész végig azon az érzésen pörög, hogy „na, mi következik most?”. Az, hogy a történet próbál poénkodni, egyáltalán nem segít, sőt, inkább csak ront rajta, annyira erőltetett és gyenge a dialógus, hogy sokszor inkább átugrottam a szöveget, mintsem hogy végigolvasom.

Spheroids
VÉGSŐ_ÍTÉLET
A Spheroids túl sokat ígér, de nem tudja hozni a kívánt szintet.
A történet egy kanadai fiú kalandjait meséli el, aki egy furcsa tudós által kapott horgos pisztollyal indul el, hogy megmentse a Földet a Spheroids nevű idegen lényektől. Ha nem esnél hasra a sztoritól, nem vagy egyedül. A történet valóban egy üres, szinte semmilyen alapot ad a játéknak, és az egész végig azon az érzésen pörög, hogy „na, mi következik most?”. Az, hogy a történet próbál poénkodni, egyáltalán nem segít, sőt, inkább csak ront rajta, annyira erőltetett és gyenge a dialógus, hogy sokszor inkább átugrottam a szöveget, mintsem hogy végigolvasom.
Ha azt mondom, hogy Spheroids, akkor biztosan nem az a felejthetetlen élmény ugrik be, amiért egy napig is emlegetni fogják. Inkább egy olyan játék, amit néhány órán belül elfelejtesz, és amely még a Pang-hoz hasonló klasszikus játékok örökségét sem képes igazán megugrani. A koncepció még akár működhetett volna, de a végeredmény egy szürke, érdektelen platformer lett, ami csak ígérgeti, hogy jó lesz.
Játékmenet – Egy régi recept gyenge újragondolása
A Spheroids alapvetően egy akció-platformer, amiben a célod a horgos pisztollyal felrobbantani az idegen lényeket. Az első néhány pálya könnyedén lepörgött, de aztán kezdtem érezni, hogy a játék nem igazán ad semmi újat, és inkább a régi mechanikák gyenge másolata. A horgos pisztoly, amivel a Spheroidokat likvidálod, valóban hasonlít a Pang-ban megszokott lövésekhez, de itt a mozgás és a platformer elemek nem hoznak új impulzusokat.
A játékmenetben leginkább az arena-szerű szobák voltak azok, amik egyedül élvezetesebbé tették a dolgokat, de ezt sem mondanám egy igazán kiemelkedő élménynek. Miután végeztem egy-egy szobában, az egész élmény gyorsan elvesztette az értelmét, és a gyenge játékmenet nem igazán motivált a folytatásra. Az egyes pályák egyformák és túl könnyűek voltak, csak hogy a játék legvégén egy teljesen irracionális nehézség-becsapódásra essünk, amikor hirtelen a nehézségi szint olyan megpróbáltatásokkal szembesít, amik inkább bosszantanak, mint kihívást adnak.
Miért nem működik? – Mechanikák, amik nem jöttek össze
A játék próbálkozik új elemekkel, hogy szórakoztatóbbá tegye a pályákat. Ilyen például egy háttérből előtérbe ugrálós mechanika, ami a Mutant Mudds-hoz hasonlít, de mindez nem igazán fejleszti a szinteket. Az új ötletek nem nyújtanak igazi változást, és sok esetben még csak jól sem működnek, például a horgos pisztoly egy totálisan megfoghatatlan mechanikává válik. A horgonypontok, amikhez kapcsolódni próbálunk, egyszerűen nem működnek, és szinte a szerencsére bízottá válik a dolgok intézése, ami egy platformerben abszolút nem szerencsés.
A pályák során gyűjtögetett érmék sem segítenek sokat; bár vásárolhatsz fejlesztéseket, azok igazából nem érezhetők a játékmenetben. A shop lehetőségei sem érződnek különösebben hasznosnak, inkább csak egy gyors kipipálás, amit a játék erőltet, hogy mélyítse az élményt, de valójában inkább csak üres, mint valós segítség. A fejlesztések gyorsan elvesznek a következő halál után, és így az egész érmés rendszer értelmét veszti.
A vizuális megjelenés – Amikor minden csak "ott van"
A Spheroids vizuális világa sem könnyíti meg a dolgokat. A grafikák vegyesek: egyes szinteken látszik, hogy próbálkoztak, de végül a játék világai olyan üresek és érdektelenek, hogy igazán nem fogják meg a játékosokat. A különböző színtémák – például Japán, Egyiptom – is mind jól felismerhetőek, de nem tartalmaznak semmi olyan egyediséget, ami igazán emlékezetessé tenné őket. Az animációk szegényesek, és az idegen lények is inkább unalmasak, mint fenyegetőek, pedig az egész játék lényege, hogy ezekkel a lényekkel kellene harcolnunk.
A zene sem segít, hogy bármi kiemelkedjen. A dallamok monotonak és túlságosan ismétlődőek, ami miatt inkább érdemes némítva játszani, ha nem akarunk fejfájást. Egyszerűen nincs semmi, ami színesítené a hangulatot, és így a játékos hamar elveszíti az érdeklődését.
Zárás
A Spheroids egy olyan játék, ami próbálkozott a klasszikus Pang formula továbbvitelével, de igazából nem hozott semmi újat és nem tudott friss impulzusokat adni a műfajnak. A szürke vizuálok, a feleslegesen bonyolított mechanikák és a borzalmas dialógusok mind-mind rontanak az élményen. Ha már a Pang hangulatát keresed, akkor inkább próbáld ki a Pirate Pop Plus-t, mert ennél jobb élményben részesülsz.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01A KONCEPCIÓ ÖTLETE: A PANG ÖRÖKSÉGE MÉG MINDIG ÍGÉRETES ALAP.
- 02ARÉNÁK: NÉHÁNY KIHÍVÁS VALÓBAN SZÓRAKOZTATÓ.
KRITIKUS_HIBÁK
- 01GYENGE TÖRTÉNET ÉS PÁRBESZÉDEK: A DIALÓGUSOK ERŐLTETETTEK ÉS GYENGÉK.
- 02MECHANIKÁK, AMIK NEM MŰKÖDNEK: A HORGOS PISZTOLY ÉS EGYÉB ÚJDONSÁGOK INKÁBB BOSSZANTANAK.
- 03SZÜRKE VIZUÁLIS VILÁG: A GRAFIKA NEM KÉPES LEKÖTNI, ÉS A SZINTEK ÉLETTELENEK.
- 04ZENE: A MONOTÓNIA MIATT ÉRDEMES NÉMÍTVA JÁTSZANI.






























