Slayaway Camp: Butcher's Cut

Skullface munkába áll

A főhősünk Skullface, egy tömzsi, maszkos pszichopata, aki machetével járja a pályákat, és kizárólag egyetlen cél lebeg a szeme előtt: mindenkit megölni. A játékmenet meglepően letisztult: egy kis, rácsos pályán csúsztatod a gyilkost a négy égtáj felé. Ha Skullface egy áldozat mellé ér, az automatikusan meghal – természetesen egy rövid, groteszk, de szándékosan vicces animáció kíséretében.

Ez az egész elsőre brutálisnak hangzik, de a voxelgrafika és a rajzfilmes túlzás annyira eltávolítja a valóságtól, hogy inkább fekete komédiának érződik. Olyan ez, mint amikor gyerekként túl későn néztél egy B-kategóriás horrorfilmet: kicsit bűnös élvezet, de nehéz nem vigyorogni közben.

Halálnemek és jutalomfalatként adagolt gore

A játék egyik legnagyobb erőssége a halálesetek változatossága. Van itt faaprítógép, leeső bútor, tábortűz, benzines kanna – és ezek mind külön kis minijelenetekkel jutalmaznak. Ezekért pénzt kapsz, amit újabb és újabb kivégzések feloldására költhetsz. Igen, ez morbid. Igen, ez beteg. És igen, pontosan ezért működik.

Ha valakinek ez már túl sok, a gore állítható, akár teljesen ki is kapcsolható. Kipróbáltam így is, úgy is – és őszintén? Gore nélkül a Slayaway Camp elveszíti a sava-borsát. Nem azért, mert a vér fontos, hanem mert az egész játék túlzásra épül, és ebből visszavenni olyan, mintha egy slasher filmből kivennéd a gyilkost.

Nyolcvanas évek minden mennyiségben

A hangulat az, ahol a Slayaway Camp igazán brillírozik. A pályaválasztó egy VHS-polc, az opciók menü egy régi zöld-fekete CRT tévé képernyője. Tele van apró utalásokkal klasszikus horrorfilmekre, és ez a fajta szeretetteljes kikacsintás végig ott van minden képkockában. Nem paródia, inkább rajongói levél.

Ez az, ami igazán megkülönbözteti más izometrikus logikai játékoktól. Míg a Monument Valley meditatív és békés, a Slayaway Camp harsány, ízléstelen és büszkén vállalja ezt. Én rendszeresen azon kaptam magam, hogy nem is a puzzle miatt mosolygok, hanem egy-egy háttérelemen vagy poénon.

Irányítás, nehézség, rewind

Switch-en a játék egyértelműen kontrollerrel érzi magát otthon. Az analóg vagy gombos irányítás pontos és kényelmes, míg érintőképernyőn hajlamos voltam véletlenül Skullface vesztébe küldeni magam. Szerencsére van visszatekerés: egy gombnyomással léphetsz vissza, ami rengeteg frusztrációt spórol meg.

A nehézség fokozatosan emelkedik. Később SWAT egységek, telefoncsapdák, mozgó akadályok, sőt macskák is megjelennek, akiket tilos megölni. Mindig akkor dob be egy új csavart, amikor már azt hinnéd, hogy kezd ismétlődni. Ez a tempózás az egyik legjobb döntés a játékban.

Gyűjtögetés és fan service

Aki szeret mindent feloldani, itt jó helyen jár. Hinták, walkthrough-k, skinek – minden pénzbe kerül, de sosem érződik erőltetettnek. A Skullface-skinek különösen szórakoztatóak: horrorikonok, teljesen abszurd jelmezek, sőt loot box is van. Killer Kode-okkal extra gyilkosokat lehet aktiválni, köztük egészen ismerős arcokat.

Zárás – vigyorogva véres

A Slayaway Camp: Butcher’s Cut egy könnyen tanulható, de meglepően addiktív logikai játék, ami a nyolcvanas évek slasher filmjeit nem kifigurázza, hanem ünnepli. Gusztustalan, de szerethető. Egyszerű, de okosan bővül. Nem akar mindenkinek megfelelni, és ez kifejezetten jót tesz neki.

Nem fogja megváltani a műfajt, de minden egyes pályán érezni, hogy az alkotók pontosan tudták, mit akarnak csinálni – és láthatóan élvezték is. Én legalábbis minden újabb leszúrásnál elmosolyodtam. És ez azért sokat elmond.