Simulacra

Az alapötlet: Okostelefonos rejtély

A Simulacra története alapvetően egy klasszikus nyomozós rejtély, amit a modern mobiltelefonok világába helyeztek. A játékban egy elhagyott mobiltelefonon kell nyomozni, hogy kiderítsük, mi történt Annával, aki titokzatos módon eltűnt. Az alkalmazások közötti ugrálás, az üzenetek és hívások, mindegyik fontos nyomot rejt, és te vagy az, aki összerakja a kirakóst. Eleinte kissé monotonnak tűnhet, mert sok időt kell töltenünk a különféle appok között való cikázással, de aztán jön egy pont, amikor egyszerűen ráébredsz, hogy a legelső megjegyzéseid valójában kulcsfontosságúak lesznek a történet előrehaladásában.

A játék egy mobiltelefon képernyőjére építi a nyomozást, így az interakciók nagy része az alkalmazások használatára épül. Az információk egyre szaporodnak, és ahogy haladsz előre, rájössz, hogy amit először nem értettél, később milyen fontos lesz. De itt is megjelenik a tipikus "képesség" dilemmája: ha valóban szeretnél mindent felfedezni, akkor többször is újra kell játszanod a részeket.

A játékmenet: Az alkalmazások rejtett titkai

A Simulacra játékmenete sokkal inkább a logikai megoldásokra és a figyelmes kutatásra épít, mint a hagyományos horrorra. Az, hogy el kell olvasnod minden egyes üzenetet, bele kell nézned a különböző appokba, és meg kell értened, mi történik a háttérben, nagyon vonzóvá teszi a játékot azok számára, akik szeretik a rejtélyes nyomozós élményeket. Az egyik legnagyobb erőssége, hogy amikor a legkevésbé számítasz rá, valami olyan kulcsot találsz, ami azonnal megoldja a problémát, és valósággal rájönsz, miért volt hasznos a legelső üzenet, amit az elején láttál.

A játék tökéletesen használja ki a modern technológia adta lehetőségeket, ugyanakkor számos visszatérő elem található benne, amit más nyomozós játékokból ismerhetünk. Azonban az interakciók nem mindig érződnek teljesen organikusnak – néha túl sok ugrálás van az appok között, amit a gyors tempó miatt nem könnyű követni.

A hangok és a látvány: Kellemetlen meglepetések

Most jön az a rész, ahol a Simulacra nem tudott igazán kitűnni. A hangszínészeti munka katasztrofális. És nem abban a nosztalgikus „tudjuk, hogy szándékosan vicces” módon, mint az első Resident Evil-ben, hanem tényleg, egyszerűen borzalmas. A színészi munka gyakran hiteltelen, és sajnos a dialógusok sem segítenek sokat a helyzeten. Bár próbálták a hangokat beilleszteni a sztoriba, a túlzottan színes és túldramatizált szövegek gyakran ellentétben állnak a komor és sötét hangulattal, amit a játék igyekszik megteremteni.

A játék grafikája elfogadható, de nem kiemelkedő. Az alkalmazások világát jól ábrázolják, viszont a tényleges „okostelefonos” élmény helyett inkább egy egyszerű képnézegetőként működik. A szintén elérhető TATE mód (függőleges nézet) teljesen hiányzik, pedig egy ekkora képernyőre történő, igazi mobilélményt adó dizájn nagyban javította volna a hatást.