Samurai Maiden

Nézzük tisztán: tudja, mit árul

Kezdjük ott, ahol ezt a játékot lehetetlen nem kezdeni: a karakterekkel. A Samurai Maiden szereplői feltűnőek, színesek, gondosan megrajzoltak, és igen, erősen anime-esztétikára hangoltak. Nem mély jellemek, nem összetett drámák hordozói, inkább tipikus, rajzfilmszerű figurák, akik pontosan azt a funkciót töltik be, amit a játék rájuk oszt.

És mielőtt félrecsúszna a beszélgetés: a Samurai Maiden nem csinál titkot abból, milyen irányba lő. Ez az a fajta japán akciójáték, ami vállaltan könnyed, túlzó és vizuálisan feltűnő. De ami igazán érdekes benne, hogy játékként sokkal jobban működik, mint ahogy azt az első benyomás sugallná.

Időutazás, démonok és egy vállrándításnyi történet

A sztori nagyjából annyi, amennyit egy gyorsvonat jegyének hátuljára fel lehet firkantani. Tsugumi, egy mai középiskolás lány, különösebb meglepetés nélkül fogadja, hogy egy „égi hang” megszólítja, majd már repül is a Sengoku-korba, ahol égő épületek, élőhalott szamurájok és egy démonúr várja. A hangsúly nem a narratíván van, hanem azon, hogy minél hamarabb kard legyen a kezedben.

A teljes játék japán szinkront kapott, angol felirattal, ami kifejezetten jót tesz az összhatásnak. A látvány stílusos, nem technikai erődemonstráció, inkább következetes és ízlésesen összerakott. És ami Switch-en külön öröm: a teljesítmény végig stabil, dokkolva és kézben is. Sok ellenfél, sok effekt, nulla izzadás – ezt nem lehet elvitatni.

Dynasty Warriors light – de jó ritmusérzékkel

A Samurai Maiden alapvetően egy 3D-s hack-and-slash, nagyon erős Dynasty Warriors-vérvonallal. Egy fő karaktered van, Tsugumi (Tsurugi néven is emlegetik), akit három másik „maiden” segít. Ezeket a társakat fokozatosan oldod fel a küldetések során, és mindegyikük más képességeket hoz a csapatba.

A segítők folyamatosan ott vannak a pályán, és amikor feltöltődik a mérőjük, egy gombnyomással elsütheted a speciális támadásukat. Nem sebészi pontosságú eszközök, inkább nagy erejű, látványos „helyzetmegoldók”, amikkel például egy boss harcban értékes másodperceket nyersz.

Az első pár pálya rövid és kissé egysíkú, de hamar elkezd tágulni a játék. Megjelennek platformos szakaszok, dupla ugrás, és az ötödik-hatodik pálya környékén már tényleg elkezd összeállni a rendszer. Amikor megkapod a harmadik segítőt, hirtelen sokkal több döntést kell hozni harc közben: kit mikor hívsz, ki gyógyít, ki segít elérni egy magasabb pontot.

Egyszerű rendszer, de van benne tanulnivaló

A segítők közti váltás kulcsfontosságú lesz, mert nem mindenki tud mindent. Van, aki gyógyít, van, aki mozgásban segít, és van, aki kifejezetten sebzésre van kihegyezve. Hagane például egy horgonyos képességgel képes átlendíteni szakadékokon, vagy kincsesládákat lerántani nehezen elérhető helyekről – ezek az apró ötletek adják meg a játék ritmusát.

A harc nem akar Bayonetta lenni, és nem is kell neki. Könnyű és nehéz csapások, gurulás, automatikus kombók, dupla ugrás – minden ott van, ahol várnád. Gyors, pörgős, látványos, tele tűzzel, villámmal és robbanásokkal. Nem bonyolult, de nem is üres: a csaták közepén figyelned kell, mikor dobsz le aknákat, mikor használsz gyógyító tárgyakat, és mikor égeted el a speciális támadásokat.

Flow, látvány és apró kényelmetlenségek

A játék kifejezetten jól folyik. A zene erős, hagyományos japán elemeket kever elektronikus, táncos alapokkal, ami remekül passzol a tempóhoz. Egyetlen visszatérő bosszúság, hogy a segítők néha belelógnak a kamerába, eltakarva a főszereplőt – ilyenkor gyors kameraigazításra van szükség, ami kizökkenthet.

Küldetések között a táborban fejlesztheted a fegyvereidet, a segítők képességeit, és felszereléseket válthatsz. A fejlődési rendszer tiszta és érthető, és bár a játék alapból nem túl nehéz, rengeteg extra nehézségi szintet oldhatsz fel. A jó értékelések megszerzése kifejezetten kihívás, ami ösztönöz a pályák újrajátszására.

Fan service – jelen van, de nem minden

Nem lenne ecchi játék fan service nélkül, és a Samurai Maiden ezen a fronton sem finomkodik. A harc során a ruhák koszolódnak, sérülnek, és a játék külön „kötődési” rendszert épít a csapattagok közé, ami extra pontokat és jeleneteket old fel. Ez mind része a csomagnak, és a játék nem tesz úgy, mintha nem erről lenne szó.

A különbség ott van, hogy itt a játékmenet elég erős ahhoz, hogy ne csak díszlet legyen mindez mögött. A nagy kérdés mindig az: játszanád-e ezt akkor is, ha a külsőségek kevésbé lennének hangsúlyosak? A Samurai Maiden esetében a válasz – ritka módon – igen.

Zárás

A Samurai Maiden nem akar többnek látszani annál, ami: egy pörgős, arcade-hangulatú hack-and-slash, ami látványos, jól optimalizált, és fokozatosan bontja ki a lehetőségeit. Ismétlődő, igen, de ez a műfaj sajátja, és itt a fejlődési rendszer, az extra nehézségek és az unlockolható tartalom képes életben tartani az érdeklődést.

Nem mindenkinek szól, és vannak nála mélyebb, kifinomultabb akciójátékok. De ha elfogadod a stílusát, és hagyod, hogy a tempó vigyen, akkor egy meglepően jól összerakott élményt kapsz.