Redout: Space Assault

Játékmenet – Akció és repetitivitás határán

A Redout: Space Assault alapvetően egy on-rails űrshooter, ahol a feladatunk egyszerű: repüljünk, lőjünk, és próbáljuk meg túlélni a rengeteg ellenséges lövedéket. A mozgás automatizált, nekünk csak céloznunk és lőnünk kell, miközben elkerüljük az akadályokat és az ellenségeket. Az alapvető mechanika nem hoz semmi különöset, és sokszor úgy érezzük, hogy a játék csak a régi Star Fox-féle on-rails szórakozást próbálja lemásolni, anélkül hogy igazán hozzáadna bármit a műfajhoz.

Az egyetlen valódi újítás, hogy néhány pályán szabadon mozoghatunk, bár ez sem jelent túl sokat, mert ezek a részek szűk, határozott területekre vannak korlátozva. A valódi probléma az, hogy a játékmenet túl gyorsan válik repetitívvé. Bár az első órákban izgalmas az akció, a későbbi pályák egyre inkább úgy tűnnek, mintha már előzőleg is ott lettünk volna, csak másik irányból nézve. Az ellenségek ritkán változnak, és hamar kifogynak az új ötletekből.

Az egyik legfrusztrálóbb rész a fejlesztési rendszer: ahogy haladunk előre, az ellenségek egyre erősebbek lesznek, de az upgrade rendszer nem képes igazán érdemben javítani a hajónkat. A különböző fejlesztések, mint például az új fegyverek vagy a jobb páncél, alig érzékelhetők, és az egyre erősebb ellenfelekhez nem elég, hogy egy-egy apró fejlesztést begyűjtsünk. Ahelyett, hogy az igazi fejlődést tapasztalnánk, inkább újra és újra végig kell játszanunk azokat a pályákat, amelyeket már többször is megtettünk.

Látvány – Az űr csodálatos, de üres

A vizuális megjelenés a Redout: Space Assault egyik legnagyobb erőssége. A neonfényekkel teli, futurisztikus világ lenyűgöző, és az aszteroidák között való repülés, miközben a háttérben az ellenséges hajók lövik felénk a lézersugarakat, valóban látványos élményt ad. A színek, a fények és az árnyékok csodálatosan keverednek, és valóban úgy érezzük, hogy egy futurisztikus űrben repkedünk.

A probléma ott kezdődik, hogy a látvány, bár elképesztően szép, nem tudja eltakarni a játékmenet hiányosságait. Míg az első pár pálya szórakoztató, később a világok és a hátterek ismétlődnek, ami gyorsan elveszi a látvány frissességét. Egy olyan játékban, amely ennyire hangsúlyozza a vizuális élményt, sajnos azt érezzük, hogy a látványos részeket a játékmenet nem képes kellőképpen alátámasztani.

Játékélmény – Egyes pillanatok a legjobbak, de hamar elillannak

A Redout: Space Assault jól indul. Az akció pörgős, a vizuális élmény pedig szemet gyönyörködtető. A játék első pár órája valóban szórakoztató, és van benne potenciál. Azonban ahogy haladunk előre, a repetitivitás és a hiányzó újítások egyre inkább rányomják a bélyegüket a játékélményre. A különböző pályák és a monotonitás miatt egyre inkább azt érzem, hogy nem egy izgalmas űrkalandot élek meg, hanem csak egy elnyújtott, kevésbé érdekes verzióját.

A fejlesztések és a küldetések sem igazán adnak nagy lendületet, hiszen a hajónk csak minimálisan változik, és az ellenségek is hamar túlszárnyalják azt. Az igazán kihívást jelentő részek elmaradnak, és már az alapfokú frusztráció is sokszor eléri a határát. A látvány elvarázsol, de a játékmenet nem adja vissza azt a dinamikát, amit egy ilyen típusú játékban elvárnánk.