Rad Rodgers Radical Edition

Játékmenet: A klasszikus recept, amit még mindig szeretünk

A Rad Rodgers Radical Edition nem próbálja túlszárnyalni a ’90-es évek platformereihez fűződő nosztalgiát, hanem inkább belemerül, és nem bánja, hogy pontosan ugyanolyan érzést kelt, mint egy régi, elfeledett klasszikus. Side-scrolling shooter és platformer keveréke, amit leginkább a Conker’s Bad Fur Day szintű humor és a DuckTales-es ugrálás fűszerez. Az alapvető lövöldözés fun, de mivel nem hoz semmi különöset, hamar átléphetünk rajta.

A játékmenet alapja a jól ismert “ugrálj és lőj” mechanika, ami egy ideig szórakoztató, de hamar rájössz, hogy egy kicsit nem elég pörgős. A fegyverek, mint a géppuska és az időszakos puskák, simán elvannak, de a mozgás, főleg a repülő ellenségek vagy a magasabb platformokra lőtt célpontok esetében, picit döcögős és lassú. Még a Dusty (azaz a beszélő konzol) közelharci ütései és földet rázó támadásai is lassabbnak tűnnek, mint amit elvárnánk egy ilyen sebességű, rohangálós shootertől.

A "Pixel" szekvenciák: A retró nosztalgia, de miért ilyen röviden?

Az igazi pihentető, nosztalgikus pillanatok azok a kis 8-bites szekvenciák, amik mintha egy másik korszakból léptek volna elő. Azonban amíg az alapjáték platformozásra koncentrál, ezek a pixelált szakaszok szinte már túl rövidek ahhoz, hogy igazán élvezd őket. Jó ötlet, de kevesebb, mint amit egy ilyen játék ki tudna hozni belőlük.

A legjobb pillanatok azok, amikor egy-egy új szintnél teljesen új megközelítést kapsz, mint például a híres "pogo jumping" vagy a Rad Rodgers-es pinball asztalok. Itt nemcsak a retro élmény, hanem a szórakozás is eléri a tetőfokot, de sajnos ezek a részek nem tartanak túl sokáig, és gyorsan eltűnnek a feledés homályába.

Co-op és PvP: Két jó barát, egy-egy Joy-Con

A Rad Rodgers másik erőssége, hogy a kétjátékos mód valóban szórakoztató. A split Joy-Con beállítás igazán kényelmes, és a Battle Mode a baráti összecsapások szerelmeseinek ad néhány kellemes pillanatot. Néhány gyors, pörgős PvP csata igazán feldobja az élményt, de ezen kívül nem sok más hosszú távú motivációt találunk a játékmódban. A versenyek gyorsak, de az egész nincs annyira kiterjesztve, mint amit elvárnál egy ilyen típusú játékban.

Switch változat: Kicsit homályos, de pörög

A Switch port vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Az extra tartalom, mint a három új szint, mini-játékok és további hatalmas erőforrások tényleg feldobják a játékélményt. Azonban az optimalizálás, ami miatt minden egyes karakter és hátteret valami "homályos" fóliába burkoltak, kissé zavaró. A sebesség nem szenvedett lassulástól, szóval nem kell aggódni, ha valaki a gyors tempót szereti. A grafika nem olyan éles, mint szeretnénk, de még mindig vonzó.

Végszó: Kellemes retró, de nem egy örök klasszikus

A Rad Rodgers Radical Edition egy laza, pörgős élmény, amit biztosan élvezni fogunk egy-egy félórás játékra, de igazán mély nyomot nem hagy. A humor, a retro stílus és a játék világában való visszacsúszás egyszerre kedves és szórakoztató, de sajnos túl sok üresjárat és felejthető pillanat is van benne. Ez egy olyan platformer, ami könnyedén elfér a piacon, de nem biztos, hogy bárki emlékezni fog rá egy hónap múlva.