Qbik

Ez egy olyan puzzle-játék, amit simán előveszek útközben, de ha egyszer rááll az agyam, otthon is képes vagyok „na még egy pálya” alapon ott ragadni vele egy órát.

Egy kocka, egy szem, sok sárga blokk

A Qbik főhőse egy önérzetes kék kocka, egy szemmel és hatalmas szájjal – egyszerre aranyos és kicsit nyugtalanító. A feladat elsőre pofonegyszerű: minden pályán fel kell zabálni az összes sárga blokkot. A gond csak az, hogy ez a „csak” nagyon gyorsan eltűnik.

Ahogy haladok előre a 63 pályán, a játék szépen, türelmesen adagolja az új mechanikákat. Új blokktípusok jelennek meg:

• törhető földblokkok,
• homokszerű elemek, amik leesnek, ha alóluk eltűnik a támasz,
• később teleportok és kapcsolók.

Ezek önmagukban teljesen logikusan működnek, de együtt már komoly fejtörést okoznak. És ez az a fajta kihívás, amit szeretek: nem reflexből, hanem fejben kell előbb megoldani.

Gravitáció, tervezés, visszatekerés

A játék egyik kulcsmechanikája, hogy a gravitáció állandó, Qbik pedig alapvetően csak vízszintesen mozog. Ha leesem, akkor leestem. Innentől kezdve minden pályán muszáj előre gondolkodni: mit bontok ki először, mi fog leesni, hova jutok utána.

Amikor a pályák nagyobbá válnak, ez a tervezés még fontosabb lesz. Itt jön képbe az idő-visszatekerés, ami az egyik legjobb döntés a dizájnban. Hibáztam? Visszatekerem. Kipróbálok egy meredek ötletet? Visszatekerem. Ez bátorít a kísérletezésre, és segít eljutni ahhoz a klasszikus „aha!” pillanathoz, amiért puzzle-játékot játszom.

Ha nagyon nem megy, ott a skip funkció is – de csak öt pályát lehet átugrani összesen. Ez pont elég ahhoz, hogy ne dobjam félre a játékot, de ne is érezzem, hogy büntetlenül feladhatok mindent.

Pályaszerkesztő – kicsiben, de szívvel

A legnagyobb meglepetés számomra a pályaszerkesztő volt. Nem világmegváltó, nem Mario Maker, de korrekt. Minden blokk és mechanika elérhető, szabadon lehet kísérletezni, díszíteni, csavarni az agyakat.

A gond csak az, hogy a pályák megosztása jelenleg csak lokálisan működik. Ez egyértelmű hiányosság, mert online közösséggel sokkal tovább élhetne ez a mód. Ettől függetlenül jó móka saját pályákat összerakni, főleg hordozható módban, ahol az érintőkijelzős irányítás meglepően kényelmes. Gombokkal már kicsit körülményesebb, de nem használhatatlan.

Hangulat és megjelenés

A környezet sötét barlangrendszerekből áll, atmoszférikus hangokkal és enyhén nyomasztó zörejekkel. A pixel-art nem forradalmi, sőt kifejezetten ismerős, de működik. Van karaktere, és jól támogatja a játék hangulatát.

Qbik animációi, hangjai és a minimális történetmesélés együtt meglepően élővé teszik ezt az egyszerű kis kockát. Nem egy néma logikai eszköz, hanem tényleges főszereplő.

Zárás

A Qbik nem akar műfajt újradefiniálni, és ezt nem is róvom fel neki. Pontosan azt csinálja, amit egy jó puzzle-játéknak kell: gondolkodásra kényszerít, fokozatosan nehezedik, és valódi elégedettséget ad, amikor végre összeáll a megoldás.

Switch-en különösen jól működik: rövid menetekre és hosszabb agyalásokra egyaránt alkalmas. A pályaszerkesztő ugyan korlátozott, de még így is plusz érték. Ha szereted az észtornát, és nem bánod az absztraktabb tálalást, a Qbik egy kifejezetten jó választás az eShop kínálatából.