Psikyo Shooting Stars Bravo

Amikor a Psikyo Shooting Stars Bravo kijött, sokan várták, hogy az Alpha gyűjteményhez hasonlóan hozza a szintet. Hát… ne aggódj, nem fogja. Persze, vannak jó pillanatai, de ha a teljes élményt nézzük, akkor bizony maradtak bőven kiaknázatlan lehetőségek. Ez a csomag egyértelműen a Gunbird rajongóknak szól, de egy-két játékot, ha jól megnézed, inkább nem is kellett volna visszahozni.

Játékmenet

Gunbird – Kéz a kézben a nosztalgiával

A Gunbird alapvetően egy klasszikus shmup, ami 1994-ben jelent meg, és mindent, amit egy ilyen játékban keresel, megad: lőj, gyűjts, és végezd el a dolgod. Bár nem tartalmaz semmi extra csavart, valahol mégis van benne valami megkapó. A vizuális dizájn, a zene és a könnyed hangulat mind hozzájárulnak ahhoz, hogy még mindig élvezetes legyen. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a karakterek találati zónái rendkívül furcsák. Marion, a főhős, például nem ott található, ahol logikusan kellene, hanem a fejénél – ami egy idő után kifejezetten frusztráló.

Gunbird 2 – A jobbik változat, de nem tökéletes

A Gunbird 2 már egy sokkal kiforrottabb játék, a 1998-as kiadás sokkal jobban kidolgozott, és a játékmenet is javult. A csavaros töltéses lövések és a szép pontozási rendszer már komolyabb élményt nyújtanak. A különböző játékmódok és a fejlesztett vizuális és zenei megoldások mind sokat adnak hozzá. Azonban a túl gyors lövedékek és a mindenhol jelen lévő input lag miatt a játékot nehéz megtanulni, és bár élvezetes, nem a legjobb élmény egy Switch porton.

Gunbarich – A *Break-Out* másképp

Ez a kis spin-off inkább egy szórakoztató kitérő, mintsem egy teljes értékű shmup. A Gunbarich a klasszikus Break-Out játékot ötvözi a lövöldözős elemekkel, és bár nem mondhatnánk, hogy kiemelkedő, azért egy kis szórakozást ad. Ha már unod a folyamatos lövöldözést, próbáld ki ezt a hibridet, és tudd meg, hogy egy kis pörgős pinball milyen módon tud belecsúszni egy hagyományosabb shmup játékmenetbe.

Samurai Aces – A feudalizmus újragondolva

A Samurai Aces sorozat három része közül az első egy klasszikus vertikális lövöldözős játék, ami hasonlít a Gunbird stílusához, de mégis van benne valami más. A japán feudalizmus légkörét megidéző grafika egyedivé teszi. A játék nem annyira kidolgozott, mint a későbbi Psikyo címek, de érdekes tapasztalat az egyedüli Psikyo-hűségeseknek.

A második rész, a Tengoku, egy horizontális lövöldözős játékká alakítja a sorozatot, és valószínűleg ez az egyik legjobb játék az egész gyűjteményben. A hangulat, a játékmenet, minden rendben van, bár az is tény, hogy sokan inkább az előzőhöz ragaszkodnak.

A harmadik rész, Sengoku Cannon, viszont katasztrófa. A játék nem Psikyo fejlesztés, és bár az alapvető koncepció nem lenne rossz, a grafikai lassulás, a katasztrofális teljesítmény és a borzalmas input lag mindent elrontanak. Ennél rosszabb élményt nem is kívánhattunk volna.

Zárás

A Psikyo Shooting Stars Bravo gyűjtemény egy elég vegyes csomag. Míg a Gunbird 2 és Samurai Aces Tengoku a gyűjtemény fénypontjai, a többi játék inkább felejthető. A legnagyobb probléma mégis az input lag, ami szinte az összes játékélményt tönkreteszi. Mindezek mellett az extra tartalom teljes hiánya és az, hogy a ZeroDiv portok másolatait kaptuk, nem segítik a csomagot.

Ha igazán szereted a Psikyo játékokat, és el tudod viselni a lassú reakciókat, akkor még mindig érdemes lehet kipróbálni, de ne számíts csodára.

Pozitívumok

• Gunbird 2 és Samurai Aces Tengoku kiemelkednek a gyűjteményből
• Jó ár-érték arány
• Szórakoztató kis kitérők, mint a Gunbarich

Negatívumok

• Magas input lag
• Nincs extra tartalom vagy fejlesztés
• Sengoku Cannon egyszerűen nem játszható