PONG Quest

Bevezetés

Hogy lehet egy ilyen egyszerű, de már-már szentté vált játék, mint a Pong, ennyire lehangolóan unalmas? A válasz egyszerű: PONG Quest próbálta beépíteni az RPG elemeket, de sajnos nem sikerült jól eltalálni a keveréket. Ahelyett, hogy valami izgalmas, új élményt kaptunk volna, amitől leesik az állunk, csak egy újabb unalmas verziója lett a Pongnak, néhány új szabállyal, és persze pár művészi vonallal, ami inkább tűnik kényszernek, mint friss ötletnek.

A játék alapja: egy antropomorf paddle-ként (azaz ütőként) kell végigjárnod egy fantasy világot, hogy megszerezz négy varázsgömböt. A történet nem túl izgalmas, és valószínűleg már elmondták egy milliószor, de azért próbálkoznak vele. Az RPG-elem nem az, amit várnánk: a dungeonökben nézelődve megoldasz néhány egyszerű feladatot, és közben elkapod az új Bugsnax-ot, azaz a labdákat.

Játékmenet – Nincs meg a varázs

A játék mechanikája igazából a klasszikus Pong-ot viszi tovább: ütő (vagyis te) és labda (ami most valamilyen ételekhez kapcsolódik) alapú összecsapások. A csavar az, hogy nemcsak pingpongozol, hanem egy RPG-szerű harcrendszert is kapunk, ahol különböző labdákat kell használnod, mindegyiknek van saját ereje. Képzeld el, hogy a szokásos Ponghoz adunk egy varázsgömböt, ami most mérgező hatású, vagy épp kisebb pályát ad, vagy valami hasonló. Az ötlet nem rossz, de a kivitelezés sajnos nem hozza azt a dinamizmust, amit egy igazi RPG-hez elvárnánk.

A probléma az, hogy a játék nagyon hamar ugyanazt a körforgást ismétli. Képzeld el, hogy minden egyes pálya, minden egyes labda és minden egyes új képesség ugyanarra a sablonra épül: ütni, várni, ütközni, új labda, ismétlés. Nincs igazán kihívás, és nem érezni azt a fejlődést, amit az RPG típusú játékmenetnek biztosítania kellene.

A dungeonezés – A semmihez vezető utazás

Az, hogy dungeonökben mész, és új labdákat gyűjtesz, nem hoz új élményt. A pályák egyszerűek, üresek, és igazán nem kínálnak semmi érdekeset. A karakterek néha egymásnak feszülnek, de a harcok és a különböző szörnyek igazából nem okoznak semmilyen izgalmat. Szerencsére van lehetőség a futásra is, és ha erre a lehetőségre gyakran rájössz, akkor az már elég árulkodó: sokkal inkább egy kínos szükségszerűség, mintsem egy szórakoztató választás.

A grafika és hang – Túl egyszerű, túl unalmas

A világ dizájnja színes, de túl egyszerű. Mintha egy indie játék készítői próbálták volna leutánozni a régi Mario Kart-ot, de nem sikerült elérniük azt a szintet. A textúrák alacsonyak, az árnyékok nem igazán kiemeltek, és az egész játék megjelenése nem hozza azt az élességet, amit egy ilyen klasszikus feldolgozástól elvárnánk. A zene is folyamatosan ugyanazt a monoton dallamot ismétli, és a Pong-hoz képest nem ad hozzá semmit az élményhez.

Multiplayert is próbálták – De miért?

A legnagyobb élményt talán a helyi többjátékos mód adja, amikor barátokkal versenyezhetsz. De őszintén szólva, ha valaki a Pongot akarja játszani, nem a PONG Quest lesz az, amit választ. Az alapjáték nem hozza a régi varázst, és az új funkciók sem igazán pörgetik fel a játékot. Bár vannak online lehetőségek, ki akar ma online Pongot játszani? Ha már egyszer visszanyúlunk a klasszikushoz, akkor inkább a régi Mario Kartok és hasonlók maradnak az igazi választások.

Zárás

A PONG Quest próbálkozása egy klasszikust feldolgozni, valahol elakadt a félúton. Az ötlet jó, a kivitelezés sajnálatosan nem hozza a várt szintet. Az RPG mechanika nem illeszkedik jól a Pong egyszerűséghez, és az egész játék hamar elveszíti a varázsát. Ha igazi kartversenyt keresel, inkább válassz egy Mario Kartot. Ha valami újat próbálnál, akkor sajnos ez nem az.