Phoenotopia: Awakening

A tempó és a nehézség: Ha türelmes vagy, megéri

Mikor először elindítod a játékot, érezheted, hogy nem az a tipikus, azonnali szórakozást kínáló kaland vár rád. Az irányítás egyszerű, de nem könnyű: ugrani, támadni, és sprintelni kell, mindezt jól időzítve. Az igazi kihívás a sprintelés, amit meg kell tanulnod kezelni, ha gyorsan akarsz mozogni a térképen, vagy nagyobb szakadékokat akarsz átugrani. A tanulási görbe emelkedő, de megéri; ahogy a világ felfedezése során egyre inkább kézben tartod a mozdulataidat, úgy válik egyre szórakoztatóbbá a játék.

A nehézség gyorsan meglephet: a harcok nem csupán a szokásos gombnyomogatásról szólnak, hanem minden ütés előtt meg kell mérlegelned, hogy vajon biztonságos-e. A stamina-sáv, amit a harcok alatt figyelned kell, sokszor gondolkodásra kényszerít: nem lehet csak úgy támadni, hanem tudatosan kell gazdálkodnod az erőddel. És igen, az alap állatvilág sem pont békés jószágokból áll, szóval nem árt résen lenni. Mindez egy kicsit a Dark Souls élményéhez hasonlóan nehezedik, de ez nem egy rossz dolog – épp ellenkezőleg: a precizitás és a gondolkodás segítenek abban, hogy végig élvezd a felfedezést.

A világ és az exploráció: Itt minden számít

Az, hogy Phoenotopia nem ad térképet, kezdetben furcsa döntésnek tűnhet, de később megérted a filozófiát. Ahelyett, hogy egy üres négyzetekkel kitöltött világot fedezgetnél, minden egyes helyszín érezhetően fontos – minden szoba és minden új felfedezés új információval, új lehetőségekkel szolgál. Az egész világ építése azt sugallja, hogy figyelned kell minden apró részletre, emlékezned kell, hogy mi mit csinál, és hogyan alkalmazhatod azokat a problémák megoldására.

Sokan emlegetik a játékot a Zelda játékokkal összefüggésben, és valóban, van benne valami hasonlóság: a főhősnő, Gale, egyfajta hős, aki felfedezi a világot és próbálja megoldani a múlt titkait, mindeközben pedig a természetes elemeken túl épp úgy meg kell küzdenie a környezeti hatásokkal és a különféle akadályokkal.

A grafika és a zene: Szemet gyönyörködtető részletek

Mikor először belépünk a világba, nem feltétlenül a grafika fog lenyűgözni, hiszen a karakterek egyszerűbb, nagy szemű dizájnja nem tűnik túl kifinomultnak. Azonban ahogy mélyebbre ásunk, egyre inkább érezzük, hogy minden helyszín, minden szín és textúra egy gondosan megtervezett részlet. A zöldellő tájak és az elhagyatott romok különleges hangulatot árasztanak, a háttérben pedig olyan részletek találhatók, amik elsőre nem is tűnnek fontosnak, de fokozatosan hozzájárulnak a játék atmoszférájához. Az apró lágyszárú állatok, amik éppen hogy nem tűnnek ki, majd amikor a szlingeddel lelövöd őket, a világ egyik apró titkát árulják el.

A zene pedig aláfestésként úgy olvad bele az élménybe, hogy nem pörög rá túlzottan a hangsúly, mégis minden pillanatban hozzáad valamit a játékmenethez. A hangulatos dallamok és a dinamikusan változó háttérzene minden új felfedezéssel új érzelmeket hoznak, miközben a csendesebb, introspektív pillanatok mélyebb élményt adnak.

Értékelés: 9 / 10 - Egy igazi felfedezés