OlliOlli: Switch Stance

Ahogy A Skaterek Reggeli Kávéjától Elvárod

A OlliOlli egyszerű és addiktív – két szóval le lehet írni a játékmenetét. Ez egy oldalt scrollozós, egyszerű, de brutálisan szórakoztató sportjáték, amiben a célod nem más, mint minél szebben és ügyesebben végigmenni az egyes pályákon, miközben különféle trükköket hajtasz végre. Ha már játszottál valaha a Tony Hawk’s Pro Skater sorozattal, akkor igazából könnyedén át fogsz tudni állni erre is. A trükkök, mint az ollie, kickflip vagy nollie természetesen ott vannak, és mindegyik szép, pörgős mozdulatokkal jelenik meg.

A játékmenet középpontjában a tökéletes időzítés áll. Ahhoz, hogy igazán jó legyél, kell a reflex, de azért nem kell kizárólag a szórakozásra koncentrálni – a pontos időzítésen, az újraindításokon és a rengeteg próbálkozáson alapul minden siker. Amikor sikerül egy-egy combo-t összeraknod, akkor tényleg úgy érzed, mintha egy igazi profi lennél, de hogy őszinte legyek, sokszor ott vagy a határvonalon, ahol már csak a memória és a kitartás menthet meg.

Az Ismétlődő Játék, Ami Mégis Szórakoztat

A legnagyobb probléma, hogy a játékmenet elég repetitív tud lenni. Mindegy, hogy mennyire próbálkozol, egy idő után az érzés olyan, mintha mindig ugyanazt csinálnád: trükközz, esd el, próbáld megint. Azonban mégis van benne valami megmagyarázhatatlan addiktív vonás, ami miatt nem tudod abbahagyni. Az első próbálkozások, a hibák és a sikerélmények – mindezek egyre új kihívások elé állítanak, és végül eléred azt a pontot, ahol a tökéletes trükk, a tökéletes futam mindent megér.

A játékban egyébként nemcsak az alap pályák, hanem a különféle kihívások is izgalmat adnak. Mindegyik pálya hoz egy új kihívást, új trükköt, új rekordot, aminek megverése minden egyes újabb szinten egy kis extra adag motivációt ad. Viszont idővel úgy érezheted, hogy nem igazán haladsz sehová, és bizony előfordul, hogy a játék célja maga is eltűnik.

A Vizuális Dizájn – Szép, De Egyformán

A vizuális megjelenés nem hoz nagy meglepetéseket, de azt el kell ismernem, hogy a grafikai stílus valóban remekül illeszkedik a játék hangulatához. Az első rész és annak folytatása közötti különbség az, hogy míg az első játék pixelart stílusa volt a jellemző, addig a OlliOlli 2: Welcome to Olliwood már egy letisztultabb, modernebb megjelenést kínál, ami különösen a nagy képernyőkön érvényesül igazán. A karakterek, a trükkök és az egész világ szép, de idővel kezd egy picit unalmassá válni, hiszen a pályák, bár egyes esetekben elég változatosak, többnyire hasonló struktúrával rendelkeznek.

A Zene – Miért Pont Acid Jazz?

A zene, ami a háttérben szól, kifejezetten különleges választás. Acid jazz, pihentető, de egy idő után kifejezetten unalmassá válik. Olyan érzésem volt, hogy bár a zene segít a hangulat megteremtésében, nem illik a játék tempójához. Igazából, ha valami igazán emlékezetes dolgot vártam volna, az a zene lett volna, hiszen egy jó kis punk rock vagy skateboarding metal valószínűleg jobban passzolt volna a folyamatos pörgéshez.