Old Man's Journey

Egy levél, egy indulás, egy élet

A cím nem hazudik: egy idős férfit irányítunk – pontosabban kísérünk –, aki egy levél kézhezvétele után útnak indul. Hogy ki küldte, és mi áll benne, az a történet motorja, de erről többet nem is érdemes mondani. Az út során emlékfoszlányok bontakoznak ki: feleség, család, régi helyek, döntések és következmények.

Nincs párbeszéd. Egyetlen kimondott szó sincs. Minden környezetmeséléssel történik, és meglepően hatásosan. Ez nem egy nagy csavarokra építő sztori, hanem egy csendes, földhözragadt, nagyon is emberi történet. Szomorkás, de felemelő. Olyasmiről szól, amivel előbb-utóbb mind találkozunk – és pont ettől üt igazán.

Játékmenet: utat csinálni, nem menni rajta

Az Old Man’s Journey egy 2D-s, oldalnézetes puzzler, ahol soha nem irányítjuk közvetlenül a főszereplőt. Ehelyett egy kurzorral – vagy Switch-en az ujjunkkal – formáljuk a tájat. Dombokat húzunk fel és le, hogy járható út alakuljon ki előtte. Ha kész az út, az öregember magától végigmegy rajta.

A feladványok alapvetően egyszerűek. Nem az agyunkat akarják széttörni, inkább egy meditatív ritmust adnak az előrehaladáshoz. Később megjelennek birkák, amelyeket kerülgetni kell, illetve hordók, amelyeket le kell gurítani egy-egy fal lerombolásához, de a kétórás játékidő alatt sosem válik igazán komplexszé.

Ritmusváltás és érintés

Időnként az öreg felszáll egy vonatra vagy egy teherautóra. Ezek a szakaszok kifejezetten jólesnek, mert kizökkentenek a lassú tempóból. Ilyenkor síneket, utakat kell gyorsan a helyükre húzni, hogy a jármű haladhasson tovább.

És itt jön be igazán a Switch érintőképernyője. Az egész játék játszható kizárólag érintéssel, de ezeknél a gyorsabb részeknél egyértelműen ez a legjobb mód. Ujjal formálni a tájat ösztönösebb, természetesebb, és sokkal jobban illik a játék nyugodt hangulatához.

Tudatosan háttérben maradó mechanika

Gyorsan világossá válik, hogy a játékmenet itt csak eszköz, nem cél. A mechanika ötletes, de nem fejlődik tovább, nem mélyül el. Ha valaki a kihívást, a rendszerek egymásra épülését keresi, hamar azt fogja érezni, hogy kevés az interakció, kevés a „játék”.

Ez szándékos döntés – és emiatt lesz megosztó az Old Man’s Journey.

Audiovizuális gyönyör

Ami viszont vitathatatlan: gyönyörű. Az art stílus olyan, mintha egy képeskönyv lapjai kelnének életre. Élénk, blokkos színek, letisztult formák, és olyan emlékképek, amelyek simán megállnák a helyüket egy galéria falán.

A zene ehhez tökéletesen passzol: nyugodt, melankolikus, de sosem tolakodó. Együtt olyan atmoszférát teremtenek, amit ritkán tapasztalok játékban. Nem pörget, nem sürget – hagy időt gondolkodni.

Zárás

Ha a játékmenet mélysége számodra mindenek felett áll, az Old Man’s Journey valószínűleg nem fog megfogni. A fő mechanika kedves, de nem bontja ki magát, és az egész élmény inkább egy interaktív történet, mint hagyományos játék.

Viszont ha nyitott vagy egy csendes, érzelmes utazásra, akkor ez a két óra nagyon sokáig veled marad.

Összegzés

Az Old Man’s Journey nem mindenkihez szól, és ezt nem is próbálja leplezni. Élményként erős, játékként visszafogott. De akik rezonálnak a témájával, azok egy csendes, szép és meglepően fontos történetet kapnak.

Értékelés: 7 / 10