Oceanhorn 2: Knights Of The Lost Realm

Bevezetés

Oceanhorn 2: Knights of the Lost Realm, mint egy mai, szemrevaló fiatal, aki próbálja utánozni az idősebb testvér sikerét, de közben a saját lábát keresgeti. Ha a cím után arra gondolunk, hogy egy újabb Zelda-klón lesz, akkor nem tévedünk nagyot. Aztán jön a meglepetés, mert bár valóban ott van benne minden, amit egy Zelda-rajongó szeret: a szép világ, a titkos kincsek, a sok-sok harc és a tipikus "új hatalom elleni harc", de mégis... valami hiányzik.

Játékmenet

A történet egyébként nem bonyolítja túl a dolgokat: egy néma, de lelkes lovagot irányítunk, akinek célja, hogy összegyűjtse a három ősi ereklyét, miközben elveri a robotok csapatát és végül megmenti a világot egy gonosz varázslótól. Szép, egyszerű, de sajnos az a típusú sztori, amit már legalább tízszer láttunk. A szövegek sem segítenek túl sokat, hiszen inkább üres információkat vagy unalmas kommentárokat pufognak, minthogy igazán mélyebb karaktereket alkotnának.

A harcoknál is elég vegyesek az érzések. Ott van például a harci rendszer, ami egy szép próbálkozás, de az a kis apró dolog, hogy nem tudsz fixálni egy célpontot, máris egy kicsit elrontja az egészet. Főleg, mikor a kamera random elfordul, és nem találod meg a célt, vagy amikor az AI partnerek nem csinálnak semmit a csata közepén, az igazi frusztrációt okoz. És mintha egy kicsit túl egyszerűek lennének a harcok: semmi olyan dinamizmus, amitől a szíved hevesebben verne. Az életem legnagyobb küzdelme, hogy végre ütni tudjak.

És hogy a klasszikus Zelda-élmény ne legyen teljesen elhanyagolva, természetesen vannak a szokásos dungeon-puzzle-ök, ahol szét kell robbantani egy falat vagy épp fel kell gyújtani egy fáklyát, hogy kinyíljon egy ajtó. Ismerős, ugye? Tényleg nem újít sokat a dolog, és mikor már a harmadik hasonló fejtörőt oldom meg, már nem érzem azt a kis „aha!” érzést, amit egy Zelda-ban kaptam volna. Persze, nem lenne ez egy nagy baj, ha a harcrendszer kicsit jobban megállná a helyét.

A világ, ahogy a szemünk elé tárul

Viszont ott van az a világ, ami az Oceanhorn 2 legnagyobb érdeme. A tervezés, a részletek, a színek – mindegyik igazi szemet gyönyörködtető élmény. Az animációk szépek, az effektek tiszták, és még a háttérzene is megfelelő atmoszférát ad, hogy ne csak a kezünk, hanem a szemünk is jól szórakozzon. De sajnos a játékmenet sokszor megakad, és az élmény nem válik igazán felejthetetlenné, bármennyire is szép a világ, amit bejárhatunk.