Neoverse Trinity Edition

A történet és alapok: Mégis miért küzdünk?

A Neoverse egy kártyajáték, amit kicsit más megközelítésben kezelnek, mint a hagyományos deck-builder típusú játékok. A történet – ha lehet egyáltalán történetnek nevezni – nagyon halvány. Két karakterrel kezdhetjük, és mindegyik más-más játékmenetet képvisel, de alapvetően arról van szó, hogy valahogy túléljük az ellenséges támadásokat, miközben igyekszünk végigverekedni magunkat a különféle kártyákon. Miért történik mindez? Ki ez a sok furcsa karakter? Hát, jó kérdés, én sem igazán tudtam.

Az alapmechanika rendben van: van egy pakli, és egy sor különböző kártyát kell kijátszanunk a harcok során. Minden új győzelem után új képességek, kártyák és eszközök jönnek, amikkel felkészülhetünk a következő csatáinkra. Mégis, míg maga a játékmenet elég pörgős, a történet hiánya és a sok összekuszált rendszer erősen zavaró.

Játékmenet: A kártyák, amik nem magyarázzák el magukat

Alapvetően kártyákat kell húznunk, és amikor egy megfelelő lapot lejátszunk, akciókat hajthatunk végre, de az egész nagyon kiszámíthatóvá válik. Bár a kártyák mechanikai szempontból nem bonyolultak, mégis az elején fogalmad sincs, hogy mi miért történik, és hogy mi az a sok különböző effektus, ami felugrik a képernyőn. Az, hogy nem kaptunk normális tutorialt, eléggé megnehezíti az elején a dolgunkat.

A harcok egyébként rendben vannak – a támadásokat kell ügyesen kombinálni a védekezéssel, hiszen a harcok nem regenerálódó életerővel zajlanak. Az egyes szörnyek nem is igazán jelentenek nagy kihívást, de a több órás harcok idővel monotonakká válnak. Egyes ellenségek szó szerint "vérző rongyokká" váltak a túl nagy életerőjük miatt, ami frusztráló lehet, ha gyors akcióra vágysz.

A dizájn: Minimál, de semmitmondó

Ha a grafikai megoldásokhoz érkezünk, nem árt lemondani az igényes dizájnról. A Neoverse valahol a retro irányvonalat követi, de az animációk és az egész vizuális stílus inkább unalmasnak tűnik. A képernyőn mozgó karakterek lassúak, a háttér szinte semmitmondó, és az egész élmény inkább olcsó hatást kelt, mintsem, hogy vonzó lenne. A játék teljesítményével sem voltam elégedett – nem ritkán akadtak meg a mozgások, és még az irányítás is frusztráló volt, különösen kézi módban, ahol a kis feliratok és menük még inkább irritálóvá váltak.

Az irányítás és az interfész: Ami nem működik, az nem működik

A legnagyobb probléma a játék interfészével van: a menük és az irányítás egyszerűen nem alkalmasak kézi módban. A feliratok annyira pici, hogy bár olvashatóak, egyáltalán nem praktikusak. A játék többi rendszere is hasonlóan bonyolult és zsúfolt, miközben egy normális oktatóanyag vagy egy átláthatóbb UI igencsak sokat segíthetett volna. Az is, hogy minden győzelem után egyesével kell összegyűjtened a nyereményeidet, felesleges időpazarlás.