Mundaun

Történet: Hagyjuk a múltat, hát még a falut!

A játékban egy halott nagyapád után kell nyomoznod, miután egy rejtélyes levelet kapsz, ami egy kicsit túlzottan is elriasztó tanácsokat ad a faluba való visszatérést illetően. Az egész felütés már eleve megadja a tónust, amit a későbbiekben is tapasztalni fogsz: egy kicsit dühös, hogy miért kellett visszajönnöd, és egy kicsit félénk, hogy mi rejlik a falu sötét titkai mögött.

A nyomozás maga egy klasszikus horror kalandjátékra emlékeztet, ahol a felfedezés és a puzzle-ök fontos szerepet kapnak. Bár a harc nem a játékmenet központja (ne várd, hogy a pitchforkod vagy a kis puskád bármit is megoldjon), a feszültség egész végig ott van, és az a nyomasztó légkör visz előre.

Játékmenet: A félelem finom adagolása

A játékmenet főként az atmoszférára épít, ami nem azt jelenti, hogy megússzuk az ijesztgetést – de a Mundaun inkább a mélyebb, elhúzódó rettegésre összpontosít. A harc szinte elhanyagolható, sokkal inkább a rejtett nyomok, a furcsa helyszínek és a titkok felfedezése fogja lekötni a figyelmedet. Az, hogy mi történik a következő pillanatban, sokkal inkább az, ami elől el akarsz menekülni, mint amit megölni próbálsz. A legjobb példa erre a tükörjelenet a farmházban – ott igazán megérezheted, hogy valami nincs rendben, de a játék nem magyarázza el, hogy mi az. Csak ott van, és figyel.

A játéknak az egyik erőssége, hogy még egy ilyen elhagyatott kis faluban is képes különböző térképekkel változatos élményt nyújtani. Néhány órás játékmenet alatt végig érdekes marad, mert minden sarkon új titkok, új felfedezések várnak. Ezen kívül a játék nem hajszol, nem sürget, hogy minél gyorsabban végezz el mindent, és nem próbál téged folyamatosan stresszelni. Ha elég ügyes vagy, nyugodtan elfuthatsz a veszély elől – a Mundaun nem lesz haragos.

A vizuális stílus: A falu szépsége, ami nem maradt meg

Na és a vizuális stílus? Nos, itt van egy kis probléma. A játék fekete-fehér, sepia színárnyalatokkal, ami alapvetően jól passzol a játék atmoszférájához, de a Switchen, különösen kézikonzolon, borzasztóan megviseli a teljesítmény. Sokszor fogsz belefutni abba, hogy a táj és a tárgyak összemosódnak, a fontos elemek teljesen eltűnnek a háttérben. Ez nem akadályozza meg, hogy élvezd a játékot, de azért elég bosszantó, amikor egy fontos kulcsot nem találsz meg, mert egyszerűen beleolvad a környezetbe.

A látványvilág, amit a fejlesztők próbáltak megvalósítani, elég ambiciózus, de a portálás sajnos nem hagyta meg a legjobb eredményt. A teljesítmény rendben van, 30 fps-t tart, de a grafika egyszerűen nem hozza azt, amit az alapötlet alapján várnál tőle.

Értékelés: 8 / 10 - Kellemes feszültség, jó történet, de a vizuális zűrzavar miatt nem tökéletes